Cikk, meg cakk a Szigetközben
(2014. június 5. - 2014. június 9.)
Az általunk bejárt útvonal:
A túra számadatai:
Miért is lett ez a fura cím a túra neve?
Igazán semmi nagyot nem kell belegondolni a címbe, elég csak ránézni az általunk bejárt útvonalra, ami cikk-cakkban vezetett végig a Szigetközben, a számunkra fontosnak tartott látnivalók sokaságán.
Hogyan is kezdődött? Miért cikk-cakk?
A fenti útvonal az idei „nagy” túra résztávja lett volna, sok látnivalóval… egy kis fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház, egy kis Fertő tó, egy kis dunai gát a szlovák oldalon, majd rácsatlakozás a fenti nyomvonalra, és a végén irány vissza Fertőrákos.
Az eredeti kirándulásunk egyik fontos apropója lett volna a „kulturálódás”, valami jó kis előadás megtekintése a fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban, melyről kiderült, hogy még 2014-ben sem lesz nyitva felújítás miatt, így a „kultúréhség” kielégítése elmaradt. A „nagy durranás” ötlete mellett körvonalazódott még néhány többnapos bicajtúra ötlete is. Szóval gyűltek a „mit is nézzünk meg” lehetőségek!
A színházi elődadás hiánya miatt a fő-fő nyaralásnak a Tiszát választottuk. Emellett, hogy az eredeti ötlet legszebb részeiről ne maradjunk le… lett ez a cikk-cakkos útvonal egy másik aktív pihenés célpontja. Mivel én korábban már jártam ezen, vagy majdnem ezen az útvonalon, így nem volt nehéz választás, hogy az eredetileg tervezett nyomvonal melyik szakaszát is tartsuk meg, mint felkeresni való célpontot! Erre kellett csak rá, illetve átszervezni a cikket, meg a cakkot!!!
Szervezés
Egyik fontos szempont volt, hogy az idei évre tervezett nyaralásunkat minél kevesebb szabadsággal tudjuk teljesíteni. Így került ez a túra „pünkösdre”. (Mint kiderült ideális választás volt! Kimondottan jó idő volt utunk során, sőőőőőt inkább a „kánikula” szót használnám jelzőként!)
Szokásos, számomra ideális 6-8 fős létszámmal gondoltam ezt a cikkes-cakkos útvonalat végigtekerni. Ezért a már megszokott kis csapatunknak elküldtem (a még csak alakulóban lévő) túraterveket, és máris jött a visszajelzés, hogy „én is ott akarok lenni… meg én is”. Így gyorsan összejött a tervezett létszám (7 fő), ezért nem kellett nagy toborzásba kezdeni az üres helyek feltöltésére. :-D
Túránk során semmi nagy, akarom mondani leküzdhetetlen akadály nem jelentkezett (szerencsére). Se rossz idő, se műszaki probléma, se… Max. ami említésre méltó, pár szervezési gond:
1. Kaposvári csapat közlekedési logisztikája, hogy ők hogyan is tudnának eljutni Győrbe, esetleg nálunk aludni, vagy velünk egyidőben eljutni a kiindulási pontra. Végül is (Tamáséknak hála) jött a megoldás, egy személygépkocsis, bicajfelpakolós lehetőség formájában.
2. Szállások: Na itt volt egy kis „telefonálás hegyek”!!! Hiába osztottuk le a tervezett távot a látnivalók tekintetében, ha a tervezett településen nem volt kiadó szoba, vagy nem tudtak 7 főre szállást adni. Hála az internetnek, meg Alexander Graham Bellnek, és nem utolsó sorban Szaminak! Amíg én telefonáltam, és elutasító választ kaptam, addigra már rendelkezésemre is állt a következő cím, ahol máris érdeklődhettem az esetleges „férőhely irányában”! Fentiek miatt a szállások színvonala eléggé vegyes képet mutatott. Volt négyfős faház, az udvar másik oldalán a közös fürdővel, illetve elég színvonalasnak mondható panzió, vagy csak egyszerű kollégium.
3. Ha már kollégium, na itt volt egy érdekes eset. Győrben lefoglaltuk a szállást már kora tavasszal. Akkor még úgy volt, hogy a bicajok biztonságos tárolása megoldható. Az indulás előtt nem egészen egy héttel jön egy e-mail, hogy a kerékpárokat nem tudják biztonságosan elhelyezni az épületen belül, mert jött egy igazgatói „ukász”, hogy ezt „SZIGORÚAN TILOS!!!”. A kérdésük: ennek tekintetében kell-e a szállás vagy sem? Első körben én úgy gondoltam, hogy nem kell! Ha az ő hozzáállásuk ilyen, keresek mást… Gyors telefonálások, hogy „7 főre, egy éjszakára… sajnos nem tudunk segíteni!!!”. Akkor jött az isteni szikra!!! Rendőrség!!! Akik „Szolgálnak és védenek”!!! Akkor a SZOLGÁLTATÁS legyen az, hogy valami biztos helyre bezárják a kerékpárjainkat és VÉDJÉK is meg másnapig! Könnyebben ment, mint gondoltam! Azért kellett csak várni pár napot, hogy a kollégium közelében ki tudjanak nézni valami objektumot, hogy ne kelljen messzire gyalogolnunk a bicajokkal/bicajokért! Sikerült! Ráadásul díjmentesen! Köszönet ezért a szolgáltatásért, a segítségért!
4. Szokásomhoz híven készült egy „látnivalós lista”, melyet még az indulás előtt megküldtem a résztvevőknek, hogy ők is jelöljék be a számukra fontosnak tartott nevezetességeket, látnivalókat. Így született meg egy végleges verzió, amiből szerintem majdnem mindent sikerült is teljesítenünk a túránk során.
Vegyesen pár gondolat
(Csak úgy mindenről, ami nem kapcsolódik szorosan a túrához.)
Mivel ez a túrabeszámoló, bevallottan „saját emléknek íródik”, így belekerül olyan is, ami lehet, csak nekünk volt fontos. Évek múlva, ha visszaolvassuk ezen irományt, érdekes adalék lehet a fotók mellé „jééé ez tényleg így történt”, másnak meg csak unalmas részlet, előre is bocsi ezért!
Mi is az, ami fontos lehet?
1. Pl. hogy nem tudtunk erre a túrára kellően felkészülni, sok családi elfoglaltság miatt. Közeledett az indulás napja. És egyre inkább kezdtem kétségbe esni! Az idei évünk nem a bicajozás jegyében telt. Nem kisebb hiányosságaink voltak erőnlét terén... hanem jelentősek!
2. Személy szerint 3 nap festéssel kezdtem a túrát. Kora reggeltől késő estig: létrára fel, létráról le. (És bevallom, ezt éreztem is a túra során! Volt, hogy kissé fáradtnak éreztem magam a nap végére. )
3. A fentiek miatt előző este csak úgy összekapkodtuk (és nem összepakoltuk) a túrára szánt cuccot. Nem sok minden maradt otthon, csak a nagy térképtartóm. Ennek ellenére csak egyszer tévedtünk el (na jó a térképek velünk voltak, csak a tartó nem)!!! :-D
1. nap (csütörtök)
(Budapest) – Győr
Eljött végre az indulás napja. Vártuk már az időt, a kikapcsolódást, a régi csapattal való találkozást, a tekerést, a látnivalók sokaságát!
Végül is nem kellett eszeveszett korán kelnünk. Gyorsan rendbe szedtük magunkat: mosakodás, reggeli. Mivel még volt időnk, meg is beszéltük, hogy a havi BKK bérletek megvásárlása is belefér még a vonat indulása előtti időbe. Mehetünk, menjünk felmálházni. Ba..us!!! Hát nem le volt eresztve Szami bicajának a hátsó kereke?
Gyors defektjavítás, pontosabban belső csere, mivel úgy láttam nem szúrt lyukról volt szó, csak simán elöregedett a belső. Nem volt idő ezen agyalni, régi belső ki, új be és már indulhatunk is. (Még szerencse, hogy nálam egy belső csere nem 1 órás mutatvány! Ez az önreklám helye! :-D)
Ennek ellenére „rohanás” a vonatra. Szerintem nagyon jó időt futottunk. 21 perc alatt elértünk a Keletibe. (Amikor elmeséltem ezt a munkahelyemen, volt egy kollega, aki néha-néha bicajozgat… nem hitte el ezt a részidőt. Mindegy ő gondolt, amit akar, mi meg tudjuk, hogy mennyi idő volt valójában a táv megtételére fordított idő.)
Az állomáson még lett volna idő a béreltek megvásárolásra, de inkább lemondtunk erről. Már ott várt ránk Bodza. Kerestünk egy babakocsis vagont és felpakoltunk. Győrig az utunk során semmi említésre méltó nem történt, szóval olyan „uncsi” a történet: Beszélgetés, bóbiskolás, evés, ivás.
Megérkezés után felmálháztunk és az állomás előtt bevártuk a csapat kaposvári delegációját. (Előzetes tervek szerint egy napot itt töltöttünk, „várost néztünk”, csak úgy gyalogosan. Szinte mindenki számára ismeretlen volt Győr. Közös megegyezés alapján ezt a napot a nevezetességek megismerésére, felfedezésére szántuk.)
Miután kis csapatunk összeverődött, közösen megbeszéltük, hogy felkeressük a szállásunkat, hátha le tudnánk pakolni, és elindulhatnánk „városnézőbe”… bicajok nélkül.
Az ötlet jó volt, és nem rajtunk múlott, hogy nem jött össze. Szállást felkutattuk, de nem hagyhattuk ott a málhát, így csomagokkal megrakodva vágtunk neki a városnak. Első körben igyekeztünk olyan látnivalókat felkeresni, melyek lehetőleg a kerékpárjaink elhagyása nélkül is megtekinthetőek.
Amit mindenképp említésre méltónak tartok, az a Radó sziget, amit a Rába két ága fog közre a Belváros, Újváros és Sziget városrészek közt. A műemléki környezetben fekvő sziget kellemes sétát, illetve pihenőt nyújtott számunkra.
Felkerestünk még számos nevezetességet, majd egy piaci hurkasütő termékeivel megismerkedve, elfogyasztottuk ebédünket. Elérkezett a szállásunk elfoglalásának időpontja… irány a kollégium. Viszonylag gyorsan lepakoltunk, majd elvittük bicajainkat a párszáz méterre található rendőrségi objektumba, hogy a rend éber őreinek felügyeletére bízzuk őket, amíg mi „bevesszük”, megtekintjük Győr látványosságait.
Gyalog visszamentünk a belvárosba és még számos nevezetességet megcsodáltunk itt. Nem tudom, a többiek hogy voltak ezzel, nekem nagyon megtetszett ez a város. Mind látnivalója, mind az emberek viselkedése, nyugodtsága tekintetében. Csodálkozva figyeltem fel arra, hogy itt van „közlekedési kúúúúltúúúra”! Az autósok megadták az elsőbbséget a bicajosnak, ha a tábla ezt mutatta, vagy nem egyszer lemondtak az elsőbbségükről a bringások javára. Az emberek nem „Békésben, békési módon” közlekedtek, hanem a számukra kijelölt utakon! Ez kellemes és meglepő élmény volt számomra! Ez az érzés a Szigetközi túránk során végig elkísért, bárcsak így közlekednének máshol is az országban!!!
Nem akartam, de mégis megteszem, felsorolnék pár látványosságot, ha másért nem, mert nekem nagyon tetszett, vagy csak simán „bejött”:
-
Vastuskós ház(Ami egy fémlemezekkel bevont tuskó. A Győrbe érkező tanoncok – itt tartózkodásuk emlékéül - egy-egy vasszeget vertek a tuskóba.)
-
Frigyláda-szobor
-
Múzeumpatika
-
Vaskakas (Győr jelképe, Dunakapu téren)
-
Jedlik csobogó (Jópofa, szódásüveg alakú szökőkút)
-
Fő tér
A tervezés során felmerült, hogy ki kéne ugrani Pozsonyba megnézni a működő vizierőművet. Még a túra előtt felmerült, hogy ide biza már sisak kell. Bevallom én erre nem is gondoltam, hisz mi mindig sisakban tekerünk, így ez nálunk nem is lehetett kérdés, olyan „természetes volt ez”, hogy nem is szóltam erről senkinek. Még András hívta fel erre a figyelmemet, illetve figyelmünket. Tamásék, még Kaposváron terveztek sisakot venni, ami elmaradt. Majd András jól rájuk ijesztett, hogy szlovákoknál kell, mert ha nem… akkor felnégyelés, kerékbetörés, meg kinek mi jut még eszébe. Nem vállalták ezt be így inkább elváltak tőlünk és elmentek sisakot keresni.
Csapatunk többi tagjával városnézés közben fedeztük fel, hogy is lehet itt a látnivalókon spórolni: egy jeggyel, ami csak 1.000 Ft volt, hat nevezetességet lehetett megtekinteni. Na mi éltünk is ezzel, felkerestük a jegyben foglalt helyi látványosságokat. Pl: Zichy Ferenc Látogatóközpont, Toronykilátó, Apor kiállítás, Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Múzeumház, stb. Szóval megérte, és nem csak az ára miatt, hanem látványban is!!!
Még épp nevezetességeket nézegettünk, amikor a „sisakkeresők” is csatlakoztak hozzánk. Immár közösen folytattuk a város felfedezését. Rá is találtunk egy jó kis helyre, ahol meggysört mértek. Félve kóstoltuk meg, hogy lesz-e olyan jó, mint az „etalonnak” számító Békésszentandrási meggysör. Majdnem volt olyan jó…. csak az ára nem közelítette meg az etalont, hisz itt aranyárban mérték ezt a nedűt, vagy inkább mondjunk nektárt?! :-D
Miután kinézelődtük magunkat és megkóstoltuk a meggysört, úgy döntöttünk, hogy lassan véget ér a nap, a városnézés. Így elindultunk a szállás környékén egy vendéglőt keresni, ahol megvacsorázhattunk. A kaja finom volt. Mi maradhatna még hátra a mai napból, a jól megérdemelt pihenés. Altatónak Tamás még elővette a pálinkásüveget, hogy jobban aludjunk az éccaka! Az alvás, a pihenés kicsit nehezen jött össze, ugyanis a kollégiumban nem csak mi voltunk, hanem egy diákcsapat is, „kőkemény” felügyelő szülőkkel/tanárokkal, akiktől a gyerekek azt csináltak, amit akartak. Többek közt „nem kicsit” zajongtak… még 22 óra után is. Gondoltam megkérem a tanárokat, hogy tegyenek már rendet, ne nekem kelljen ezt a feladatot magamra vállalni! A tanár egyből felismerte bennem a „kedves Hege”-t. Nem is a tény ellen háborgott, hogy „maradjanak már csendben”, hanem az ő észrevétele szerint ezt közölhettem volna KEDVESEBBEN is. Pedig aki ismer, tudja rólam, hogy a Kedves Hege megszólítás nagyon is illik rám!!!! Mit ad isten, ezután az intermezzo után a gyerekeket is elkapta az álmosság, és csendben elpihentek. (Miért volt erre szükség??? A tanárnak nem ez lett volna a dolga alapból? Vagy csak én látom megint rosszul a dolgokat?) Na mindegy… aludjunk!!!
Megtett táv (km): 19,63
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 1.55.56
Átlagsebesség (km/h): 10,1
2. nap (péntek)
Győr – Hédervár
Még előző este megbeszéltük, hogy a reggelinket a bicajok „felvétele” előtt mindenki, a saját igényei szerint, elintézi. Kaja után irány a kerékpárjainkért, majd felmálháztunk és végre elindulhattunk a Szigetköz felé, ami túránk igazi célpontja volt!
Visszautalnék a tájegység választásra, hogy miért éppen a Szigetközre esett a választásunk. Most puskázni fogok, én sem tudnám tömörebben leírni a választás okát:
„Szigetköz: A Győri-medence a Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna) és a Mosoni-Duna által határolt kis tájegység. Magyarország legnagyobb szigete, melynek területe: 375 km². Hossza 52,5 km, szélessége átlagosan 6–8 km. A tájat a fejlett gazdaság képviselői uralják: autópályák, nagyvárosok, ipari parkok, szélerőművek, és a több mint 30 éve üzembe helyezett vízerőmű. Valami azonban megbújik közöttük. Egy hatalmas hordalékkúp apró, szigetszerű falvakkal, erdőkkel, vizenyős rétekkel és nádasokkal, amelyeket számtalan kisebb-nagyobb vízfolyás, folyóág övez. Az Európában egyedülálló szárazföldi deltát a hegységekből kilépő Duna hozta létre. A folyó napjainkban azonban már nem járhat olyan szabadon, mint régen. Az épített környezet szorítását látva adódik a kérdés: megőrizheti-e az élővilág egykori gazdagságát? A díszlet az ártér: a hömpölygő folyó, a szelíd folyóágak, az apró szigetek, a zátonyok, a nádas, a sűrű, szederrel, vadszőlővel, csalánnal benőtt ártéri erdő. Itt minden a vízhez kötődik. Szállít, táplál, lakóhely, bölcső és menedék. A távoli hegyekből növények magvai érkeznek; a mellékágakban halak ívnak, az ivadékok a halbölcsőben nevelkednek, télen a mélyebb folyószakaszokban vermelnek; a nedves, sásos rétet apró emlősök lakják; a nádasban madarak fészkelnek, a rét fölött, a vízen és a víz alatt vadásznak; a holtágakban kétéltűek szaporodnak; a kavicsos tó medrét rákok népesítik be; a nyári éjszakán az agyagos partfalból rajzó kérészek bukkannak elő. Harminc évvel ezelőtt ezt a vízi világot ökológiai katasztrófa érte. A Szigetközbe jutó víz töredéke a korábbinak, az áradások elmaradnak, az ártéri erdő, a nádas a kiszáradással küzd, a legendás halbőség már a múlté. A folyóágak szabdalta táj azonban még őrzi a hajdani páratlan élővilág jelentős részét. Hogy meddig? Minden a vízen múlik.”
Győrt elhagyva nagyon szép tájakat érintett útvonalunk. Tán’ ennél is szebb volt a szembeszél, ami egész nap kitartott, bármerre is fordultunk.
Dunaszegre beérve szerettük volna megtekinteni a Stabilmotor gyűjteményt, ami sajnos nem jött össze. Beismerem az én hibámból: még a látnivalók összegyűjtésénél fel is írtam „előtte bejelentkezni”. Csak hát, a festés-mázolás közben ez teljesen ki is ment a fejemből! Sajnálom, viszem a balhét!
De!!! Amit nem hagytunk ki, és ha valaki erre jár, és szereti a természeti szépségeket élőben látni, ő is keresse fel a Morotva-tavi tanösvényt. Az 1,5 km hosszú, (elvileg) csak gyalogosan látogatható tanösvény táblái a nádasok élővilágát ismertették meg velünk. Az Alsó-Szigetközre jellemző tájkép elemei láthatók itt, az élő vizeket kísérő holtágak és a „morotvák”. A tó patkó alakja elárulja, hogy egykor a Mosoni-Duna egyik kanyarulata volt, a meder nyílása feltöltődött, fokozatosan elzárult és a hajdani, erőtől duzzadó Duna-ág holtággá változott. Található itt egy madármegfigyelő torony, ahonnan megpillanthattuk a tavon úszkáló vízimadarakat és a nagyobb ragadozókat is (na jó ezt a környező táblákon olvastam. Madár látható volt, ragadozó is volt… biztos volt… ha már egyszer kiírták!)
A Morotva-tavat két csapatra oszolva jártuk végig… míg az egyik nézelődött, a másik „drótszamár” felvigyázósat játszott. Csodálatos hely, érdemes volt ennyi időt rászánni!
A következő említésre méltó hely Kunsziget. Az ide vezető útszakasz, „jól ki volt táblázva”, pontosabban nem volt egy tábla sem, ami útbaigazított volna minket! Bevallom, el is tévedtünk egy kicsit. Nem tudom, kiben mi maradt meg erről az útszakaszról! Lehet lesz olyan, akiben az „eltévelyedésünk” lesz az „emléknyom”, aminek csakis a bevezetőben ismertetett térképtartóm „otthonfelejtése” lehetett az oka. :-D Vagy egy másik emlék lesz az, ami a jövő távlatában is fel-felsejlik majd… az, amit ezen az útszakaszon tapasztaltunk! Keskeny utak, jobbról egy mélyedésben csörgedező patak halk csobogása hallatszott, amit a környező fákról előtörő madárcsicsergés, rovarok monoton zümmögése igyekezett elnyomni, a fejünk felett összeboruló, árnyat adó hatalmas fakoronák által övezett, beárnyékolt úttest, zöldellő, erőtől duzzadó természet. Röviden: csodás táj, amit leírni csak megkísérelni lehet, de a valóságot ott és akkor kellett megélni! Én inkább erre fogok/akarok emlékezni!!!
Egyre inkább egy érzés kerített hatalmába, ami innentől kezdve végigkísért a túránk során: „Ezt a tájat áthatja a harmónia, ami a természetben él, és virágzik.”
Kunszigeten szerettünk volna pár nevezetességet megtekinteni, ezért felkerestük a Polgármesteri hivatalt: „merre menjünk”? A polgármesternő egy „tündéri tündér” volt! Segítőkész, udvarias, ennek ellenére rossz hírt közölt: a tervezett látnivalókból semmit nem tudunk megnézni! Egyiket elhordta az idő… és a közelben élő lakosok, a másik nevezetességet a dunai védműgát építése miatt nem lehet megközelíteni. Fájó szívvel vettük tudomásul, és búcsúzást követően folytattuk utunkat. (Szamival még párszor felelevenítettük a segítőkész polgármester asszonyt túránk során!)
Öttevényben felkutattuk „Bodza oszlopát”, a Római követ. (Ő kérte, hogy mint látványosságot tekintsük meg. Így is lett! Miután jól megnéztük… „ezt én kértem… háááát!”) Hosszabb keresgélést, segítségkérést követően megtekintettük még az 56-os haranglábat is. Ennek csak az az apropója, hogy a helybeliek, akik (elvileg) jól ismerték falujukat, hol erre, hol arra küldtek, attól függően, hogy épp kit is kérdeztünk meg. De meglett!!! Fotó is van róla!!!
A települést elhagyva kereszteztük a M1-es autópályát. Nem is ennek van igazán jelentősége, hanem a látottaknak!!!! Ettől a ponttól kezdtek el a „lila növénnyel borított táblák” fel-feltünedezni”, melyeket a túránk következő napjai során többször… mit többször… rengetegszer kereszteztünk. Vajon milyen virág/növény lehet ez? Mire használják, miért termesztik? Na ezt (ekkor még) nem tudtuk!
Túránk következő állomása Mosonszentmiklós. Már a látnivalók összeírásánál kiemeltem, hogy az itt található Szent Miklós Római Katolikus Templomot érdemes lesz megnézni, a mellette található Szent kereszt-, illetve Hősök-kápolnájával együtt. Kisebb utánjárással, de sikerült bejutnunk. Telefonon felhívtam a sekrestyést, aki nem törődve azzal, hogy milyen lehetetlen időben hívjuk, azonnal a rendelkezésünkre állt, és ismeretlenül is idegenvezetőnkké vált! 10 percet kért, hogy rendbe tegye magát, és azonnal jön is és megmutatja a templomot. Érdemes volt megnézni, így utólag is köszönjük az idegenvezetést!!!! (És még egy fontos információval gazdagabbak lettünk általa!!!! Megtudtuk, hogy a megcsodált lila virág nem más, mint a „mézontófű”, más néven Phacelia tanacetifolia. Amit Szami nemes egyszerűséggel csak Facéliás Ángyinak nevezett el! Hogy mé’ pont ennek??? Passz!!!)
Utunk során megtekintettük a lébényi Szent Jakab Műemlék Templomot, illetve a mellette található Szent Jakab Látogató Központot. A templom csodálatos kívülről és belülről is! Nem is írnék erről többet, ezt látni kell!!!
Szent Jakab Látogató Központról kiderült,hogy az „El Camino” zarándokút része. Itt táblákról és az idegenvezetőnktől megismerkedhettünk a magyar zarándokúttal, magával a teljes El Caminoval is, illetve megismerhettük a templom történetét, művészeti értékeit is.
DE!!! És!!! Ám!!! Ennél fontosabb információ is a birtokunkba jutott!!!!! A papi palástokat kiállító teremben megtudtuk, hogy a ruhadarabok hátoldalán lévő díszítés nem „melegítő”, nem melegítési céllal kerül(t) fel a hátoldalra, hanem mint jelkép díszíti ezt. A jelkép értelmét a paláston szereplő ábra magyarázza meg. Más a jelentése a csillagnak, a kakasnak, a kehelynek, a zászlós báránynak, a pelikánnak, az égő szívnek, hajónak, keresztnek, stb.
Ezen tudás birtokában folytattuk utunkat következő célállomásunk felé. Irány a Mecséri Puszta Csárda. A nádfedeles épületekből álló tanya Rigópusztán található, melyet a téli/hideg időszakban kemencével és kandallóval fűtenek. Múzeuma egy eredeti 1853-ban épült pajtában található, a puszta mindennapi életét mutatja be, őshonos magyar állatpark is megtekinthető itt. Mindez egy újonnan épült szélerőmű tövében. Ja… és az csak hab a tortán, hogy „facélia” táblák veszik körbe!!!
Erre a napra már nem sok mindnet terveztünk… utunkat e napi a szállásunk, Hédervár felé vettük. A falu határában még egy kis kerékpumpálás közben figyeltem fel arra, hogy csapatunkon egyre inkább kiütközik a fáradtság (gondolom én is így nézhettem ki…) :-D Tény, ami tény… ezt a napot kánikulai meleg, a szembeszél, a rengetegnél is több látnivaló jellemezte. Véleményem: nem kellett volna ennyi látnivalót belezsúfolni az amúgy nem igazán nagy távba. De hát ez a nap így jött ki, vagy ennyit belesuszterolunk, vagy… mindegy… jó volt ez így, mégha ha el is fáradtunk kissé!
Héderváron megtekintettük a tervezett látnivalókat:
-
Árpád fa
-
Kont fa (Kerülete 384 cm, magassága mintegy 10 m volt a régi fának, helyén most egy régi tőről fakadt fiatal fa áll.)
-
Kolorádó-bogár szobor (1947-ben a hédervári emberek figyeltek fel egy addig még nem látott bogárra, mely a burgonya leveleit károsította. 40 éves évfordulóra állították.)
Ezt követően felkerestük a szállásunkat, a Kont Panziót. Szállásadónkkal egyeztettünk, hogy vacsora előtt szeretnénk gyorsan lefürdeni, utána egy meleg vacsorát elfogyasztani. Kicsit sietnünk kellett, mert, a „szakácsnak rövidesen lejár a munkaideje”. Furcsán néztünk erre a kijelentésre, de respektáltuk a kérést és lerövidítettük a tusolást amennyire lehetett, illetve siettünk a vacsora megrendelésével. A panzió viszont szép, kulturált, és tiszta, csendes, hatalmas parkkal… merem ajánlani bárkinek!
A finomnak mondható vacsora jó hangulatban, beszélgetéssel telt. Többen megjegyezték csapatunkból: a nagyteremben már kora délután megterítettek… HOLNAPRA… mert „Lakodalom lesz a mi utcánkba’!”. Így mi csak a kisteremben foglalhattunk helyet, ami nem is gond, viszont a teríték… másnapig porosodik, a bogarak, egyéb állatkák másszák… de lehet, sőt biztos mi gondoltuk rosszúúúúúl!
Vacsi utánra mi maradhatna még a mai napból… ja tudom.. a nap számadatokban!
Megtett táv (km): 63,44
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 4.03.08
Átlagsebesség (km/h): 15,6
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
