Plitvicei-tavak
(…avagy, élménybeszámoló helyett!)

Eredetileg nem terveztem, hogy erről a kirándulásról hasonló „élménybeszámolót” írok, mint egy-egy többnapos bicajtúráról. De!!! Még az utazás előtt több kollega kérte, hogy részletesen számoljak be neki(k) az útról. Mire figyeljen, mit érdemes tudni, mit érdemes megnézni, mi mennyibe kerül. Szóval írjak arról, ami fontos lehet.

Ezért most írok mindenről, ami valakit érdekelhet… felhasználva egy kollega által nekem javasolt okosságokat, kiegészítve saját tapasztalatokkal, illetve gondolatokkal. Előre látom!!! Csapongok majd a tényközlés és a „velünk ez történt” között. Így semmiféle logikai rend nem lesz az alábbi gondolatok közt, ilyet ne is várj most tőlem!!! Na azért remélem mégis lesz valami haszna ennek…

Általunk bejárt útvonal:

Budapest – Zágráb nevezetességei – Irinovac, szállás – Baraćeve barlang – Irinovac – Plitvice (tavak) – Irinovac – Slunj látnivalói – Karlovac látnivalói – Budapest (Mindez kb. 1.200 km-ben.)

Pár olyan oldal a netről, amit érdemes az indulás előtt áttanulmányozni. Hasznos infók, árak, stb.:

http://www.profamily.hu/hasznos-tudnivalok-horvatorszagrol.html
http://www.isztranauta.hu/jo-tudni/arak.html
http://www.pihiszuszi.hu/altalanos-infok
http://www.adriatic.hr/hu/utikalauz/horvatorszagrol-altalanossagban-arak-horvatorszagban/148
http://szolati.hupont.hu/9/araknyitvatartasok
http://www.travelteam.hu/horvatorszag-hasznos-informaciok
http://www.horvatlaguna.hu/menu.8.hasznos_informaciok

Autópályadíj-kalkulátor Horvátországban:

http://www.hellotourist.net/info.php#autopalyadijak

A kirándulásról:

2015. évre terveztük, de nem tudtunk eleinte dűlőre jutni az időpontot illetően. A 2014-15-ben bekövetkezett balesetek, műtétek, családi elfoglaltságok miatt először augusztusra gondoltuk ezt, majd végül el kellett tolnunk szeptemberre, de utólag visszagondolva, ez egy nagyon jó választás volt!

Szállásfoglalás:

Kollega: „Szállásban esetleg egy kis segítség: ne plitvicén foglaljatok nézzetek körbe a közvetlen mellette lévő kis falvakban, a booking.com-on találtam én is így olcsó szállást, és nagyon rendezett, tiszta volt.”

Saját tapasztalat: A fentieket teljes mértékben meg tudom erősíteni! Mi is a Booking.com-on kerestünk, illetve ezen keresztül foglaltunk szállást. Mi Irinovacban, a tavaktól nem egészen 11 km-re aludtunk. Ezzel (3 fő estében) spóroltunk 20-25.000 Ft-ot. Szóval érdemes inkább „távolabbról” autózni a tavakhoz.

Tankolás:

Kollega: „Karlovacig, a benzinkutak csak reggel hattól vannak nyitva, azt hiszem este tízig, vagy kilencig. … egy tankból meg lehet fordulni legalábbis Barcsig biztosan, ha csak Plitvicét nézzük.”

Saját tapasztalat: A fentiekre érdemes figyelni. Valamelyik netes oldalban pontosan leírják a benzinkutak nyitva tartását. Mi sem tankoltunk kint, mert… Benzinkúttól, a tankolt benzin minőségétől függően a magyar, illetve horvát benzinkutakon akár 100 Ft is lehet literenként a különbség a magyar benzin javára. Ha lehet, és az autóddal ez megoldható, mert akkora a tankja, érdemes Magyarországon teletankolni még a kilépést megelőzően. Mi a letenyei határ előtt, az utolsó kútnál tankoltunk tele (kb. 50 km), majd bejártuk a minket érdeklő nevezetességeket, és hazafelé a határon átlépve ismét itt tankoltunk. 

Utazás:

Kollega: „amúgy érdemes éjszaka menni, nincs nagy forgalom az utak teljesen jók, a sebesség korlátozó táblák ugyan sűrűn kint vannak, de szerintem értelmesebbek mint a magyar táblázás. Ott fel is oldják a korlátozást, és nem kell lesni, hogy elmentél-e már egy útkereszteződés mellett. Vannak olyan falvak ahol ki van táblázva hogy hetvennel lehet menni pl. DE trafi az van, és ott a 70 az hetven nem hetvenöt...”

Saját tapasztalat: Mivel mi több napra mentünk, nem volt lényeges, hogy a Plitvicei Nemzeti Park nyitására ott legyünk, így csak 6 órakor indultunk Budapestről. Így (ha nem mentünk volna le a pályáról) leértünk volna 11.30 óra körül. Az utak minősége valóban jobb, mint itthon!

Én vittem GPS-t, aminek a horvát nagyvárosokban nagy hasznát vettem. Ha ezeket elkerüli valaki, tán még ez sem kell. Jól kitáblázott minden, könnyű követni az útvonalat.

Nyelvi nehézségek:

Horvátországban, a boltokban, vendéglátó egységekben az angolt jól, a németet alig, vagy kevésbé, a magyart egyáltalán nem beszélik!   

Autópályadíj Horvátországban (határtól Karlovacig): 52 kuna. Ha nem akarsz nézelődni a pálya menti falvakban, lehet, megéri ezt az összeget kifizetni, mint a + 2 óra „tötymörgés” a falvakban.

Mi a határig a pályán mentünk, majd horvát oldalon egy hirtelen ötlettől vezérelve letértünk a pályáról és a mellette található falvakban autókáztunk. Ismerkedni akartunk a tájjal, látni a mindnapi életet. Utólag: rossz döntés volt!!!

A falvak döntő többsége „egy utcás” falu. Ahogy véget ér a település, már egyből kezdődik a következő, és kezdődik elölről a sebességkorlátozás.

A sebességkorlátozó táblák számomra logikátlanok voltak. Pl. zebránál sok helyen a megengedett sebesség 40 km/h. Ezt nem oldja fel sem tábla, illetve az „egy utcás” falu miatt, nincs bekötő út ami (nálunk) ezt feloldaná! A következő falunál „jöttem rá”, hogy valami lehet, mégis volt, mert itt van már egy új település jelző tába, illetve alatta a kiegészítés, hogy a megengedet sebesség 70 km/h. Hogy a 40-et mi és hol oldotta fel?? Passz!!!

Trafi: Mi hétvégén mentünk. Ekkor egy darab trafit nem láttunk, viszont hét közepén, amikor jöttünk haza, többel is találkoztunk.

Sebességátlépésnél a büntetés: a „hol”, és „mennyivel” léped túl itt is érvényesül. Így a büntetés 100-tól akár 500 kunáig is terjedhet. (Amikor mi mentünk 1 kuna 44 Ft volt.) Tehát akár 22.000 Ft is lehet a „sebesség ára”. Erre való tekintettel én igyekeztem betartani a sebességkorlátozást. Nem akartam pár percért „adakozni” a kinti hatóságoknak! Így megtapasztaltam azt az érzést, hogy a helyiek „mazsolának” néztek. De nem zavart! Inkább legyek mazsola és a 22.000 Ft-ot költsem másra. Igazán, ha valaki nem kíváncsi a falvakra, javasolnám az autópályát. Nyugisabb, gyorsabb és nem sokat veszít a látnivalókból!

Ahogy a falvakban közlekedtünk, egy érdekes dolgot figyeltünk meg. A települések mellett minden talpalatnyi területet megművelnek, és nem utolsó sorban, rendben tartanak. Max. ez lehet „látnivaló”. Bár!!! Karlovacig még a tájra sem mondanám, hogy különösebben szép! Karlovactól már igen… hegyek, völgyek, szép zöld területek, meg amit akarsz.

Látnivalók, nézelődés útközben:

Mi a kirándulás során szerettünk volna megnézni pár nevezetességet Zágrábban. Így itt a belvárost kicsit körbe jártuk, gyalog. Őszinte legyek? Nekem nagy csalódás volt! Mária Mennybemenetele Székesegyház csodálatos.

De a többi? Hááát… nekem nem jött be! Kb. olyan érzésem volt, mint amikor megnézek egy alulexponált fotót. Látok mindent, de a színek, az élet hiányzik a képről!!! Itthon a legkisebb város fő tere/utcája is hivalkodó színkavalkád. És itt?? Szürke minden. Szóval, amit akartunk, megnéztük, majd irány tovább!!!!

Karlovacon most csak áthajtottunk. Itt nem néztünk körül, ezt az „élményt” a hazaútra tartogattuk.

Sajnos, Zágráb és Karlovac között sem hajtottunk fel a pályára. Igaz, itt már több volt a látnivaló, szebb a táj, de a gyorsaságért lehet, felcseréltem volna így utólag ezt az élményt. Az nem egy nagy durranás, hogy a falvakban a táblákat figyelem, mennyivel is mehetek.

Majd jött Slunj. Magas sziklafalak közt, egy kis ékszerdoboz! Színes házak, melyeket a Korana folyó (Plitvicei tavak vizét elvezető folyó!!!) ölel körbe, illetve folyik el a házak mellett, alatt. A házak mellett kis vízesések gazdagították a nem mindennapi látványt!

És kicsit előre szaladok. Mi ezt a települést a hazavezető úton néztük meg. Gabinak ez ÍGY nem nagyon jött be! Szerinte a Plitvicei-tó mellett szerzett élmények miatt. Ott monumentális vízesések, csoda csoda hátán, majd itt meg egy kis „kacsaúsztató”, mint élmény. Hát „ez így nem nagy durranás”! Szép-szép, de…!!! Lehet igaza volt.

Ezért lehet érdemes még a Plitvicére vezető úton megnézni ezt a látványosságot!!!! Hidd el! Nem fogsz így csalódni!

A patak mellett a parkoló(k) fizetősek! De!!! Ha átmész a hídon, balra, 150-200 méterre van egy „Turinform szerű” valami, ahol ingyenes parkolási lehetőség is van. Nem sok autó fér el itt. De hátha szerencséd lesz!!!

Karlovac után már csak a szállásig kellett eljutnunk, ami a fent említett Irinovac-ban volt. Okát is lásd fent. Plivice csak 11 km, viszont így jóval olcsóbb!!!

Ezen a napon 17 óra körül értünk el a szállásra. Vendégszerető házigazda, szép környezet, máris úgy éreztük, jó választás volt itt bérelni a szobát! A szobához járó saját fürdő, WC alap! Volt itt berendezett konyha, hűtő, gáztűzhely. Szóval akár főzhettünk is volna, ha... A ház mellett található két fedett kiülő, külön egy étkező/társalgó épület. A környék virágos, gondozott.

Mi úgy láttuk, hogy ez családi vállalkozás lehet. Ugyanis a mi „házunk” mellett még volt több épület, ahol szintén szoba kiadással foglalkoztak. Úgy tűnt, hogy szülők, illetve a gyerekek külön-külön szervezik ezt a szálláskiadós bizniszt! 

Kaja:

Kollega: „kaja mi enni nem ettünk mert vittünk kaját Pl: rántott hús kisütve előre (rántott húsos szendvicsnek elkészítve) ez nekünk két napig kitartott.„

Saját tapasztalat: Mi egy kicsit több napra mentünk, így mi bevállaltuk a meleg kaját. A szállás közelében találtunk két elég nívós éttermet, kb. 300, illetve 700 méterre.

Mind a kettőben nagyon jól főznek! Mi mindig két személyes tálat kértünk, ami 3 embernek is elég volt! A maradék kaját elcsomagoltattuk, így nyertünk + egy napi főtt kaját 3 főre!!!

Az árak kissé elszaladtak a hazai viszonyokhoz képet. Egy vacsi 3 főre (sörrel együtt) majdnem 400 kuna volt. Le sem merem írni, ez mennyi volt forintban. De szorozd be 44-el. Egyből nem is annyira baráti az ár! De nyaralunk!!! Ki törődik most ezzel??!! :-DDDD

Mellékesen, de nem utolsó sorban… mi is vittünk ki itthonról hideg kaját, zöldséget reggelire, vacsira. Tényleg olcsóbb így!

Valuta:

Kollega: „…a szállásunk volt egy éjszakára nem tom’ hány euró (a bookingon a legolcsóbbat választottam ki kb.) Vettem annyi eurót és akkor nem kellett szarakodni az átváltással. Amúgy belépőre kunát vettünk, és még egy kicsit hogy tudjunk venni üdítőt stb-t. Még maradt is..”

Saját tapasztalat: Mi is euróval fizettük a szállást, mert volt ennyi még korábbról itthon. De!!! Lehetőleg mi is kunával fizettünk mindenhol. Kivéve a Nemzeti Parkot, itt kártyával fizettünk. (Elég jó árfolyamon vált a kártyás fizetés.) Boltokban nem mindenhol van terminál, ebből adódóan itt nem lehet kártyával fizetni! Erre azért számítani kell! 

Kirándulások:

1. kint töltött nap: Eredetileg ezen a napon mentünk volna a Nemzeti Parkba. Mivel most esett, illetve másnapra verőfényes napsütést ígértek… könnyű szívvel cseréltük fel a tervezett két napot. Így ma felkerestük a kb. 9 km-re, Rakovica település mellett található Baraćeve cseppkőbarlangot. (Irinovacnál tovább hajtva, Dreznik Grad felől is megközelíthető!! Jól kitáblázott lehajtó út vezet ide.) Külső parkolóban kell az autót letenni, majd úgy 450-500 méteres séta következik a barlangig. Érdekes, ajánlott látnivaló, ami csodálatos, festői környezetben található. A barlang csak idegenvezetővel látogatható, az idegenvezetés angol nyelvű, kb. 45-60 percet vesz igénybe. Ahogy mentünk fel a barlanghoz, elég sok szalamandrát, vadnárciszt fotózhattunk. A barlangban is jópár fotó készült. Állványt vigyél!

Minden jónak vége lesz egyszer. Vissza a főútra, ahol Dreznik Gradban még útba ejtettünk egy templomot és egy várromot. A vármaradvány, a torony festői környezetben fekszik egy kiszáradt, szakadékszerű vízmeder mellett. Érdemes itt szétnézni, megpihenni.

A várrom megtekintése után még autóztunk kicsit, hogy a környező tájban gyönyörködhessünk. (Azért meg kell jegyeznem itt is találtunk az út mellett, a szakadékba bedobott, nem kevés háztartási hulladékot!) A Bosznia-Hercegovina határ előtt hátra arc, vissza a szállásra.

Esti program, kártya, majd meleg vacsi egy másik étteremben. Itt is elcsomagoltattuk a maradékot.

2. kint töltött nap: Plitvicei Nemzeti Park: Nem bántuk meg a két nap felcserélését. Kora reggel hideg, de verőfényes napra ébredtünk. Kényelmes reggeli, majd irány a park, ahova úgy 08.30 óra körül érhettünk. Megvettük a belépőket, ami az alábbiak szerint alakult. (Most, mivel nem volt főszezon fejenként 110 kuna volt.)

Napi jegy:

** a panoráma vonat és az elektromos hajó nem üzemel – gyalogos túra lehetséges

Kétnapos jegy:

Az árak tartalmazzák a panoráma vonatot, az elektromos hajót (amikor közlekedik), a park baleset biztosítását és az Áfát.

Parkoló árak:

10 óra felett, a parkolás személyautó esetében, egységesen 70 kuna.

Melyik bejáraton érdemes bemenni, milyen irányba érdemes közlekedni a parkban?

Kollega: „Ahogy mentek Karlovac felől az első bejáratot (ki van táblázva szépen) támadjátok meg, van egy nagy parkoló (fizetős azt hiszem) ott le tudjátok rakni a kocsit, és egy fa lépcsős hídon lehet átmenni a park bejáratához. Így fogtok pont szemben menni a vízesésekkel. Érdemes még mielőtt lemennétek a víz szintjére fentről is képeket készíteni. Sokan lesznek de később ahogy a park belsejébe jobban beértek  jobban eloszlik a nép.

Amúgy van három bejárata, a középsőt inkább hagyjátok, az hülyeség, mert akkor a park egy részét nem látjátok (így is lesznek olyan részek amit kihagytok mert sok teljesen végig járni, de lényeg az hogy el kell dönteni hogy folyásiránnyal szemben mentek vagy ellenkezőleg. Szembe jobb menni mert úgy látszanak a vízesések, és nem kell mindig megfordulni fényképezni..

Na szóval a nagy napi túra után a vonat visszavisz a parkolóhoz ahol a kocsit hagytátok Nem teljesen a tövébe de a közelébe. Hát egy napi gyaloglást követően jó az a vonat, jól tud esni (elektromos nyitott busz vagy mi a fene, olyan mint a városi turista vonatok.”

Saját tapasztalat: Osztom a fenti véleményt, ezért mi is így közlekedtünk a parkban. Ezen a napon, gondolom máskor is: majdnem mindenki főbejárattól felfelé vezető útirányt követte. (Nálunk nem igazán oszlott szét a nép… Sőőőt mivel korán bementünk, illetve lassan haladtunk a sok fotó miatt… egyre többen értek utol, illetve hagytak le minket, így az út nagy részén, szinte folyamatosan tömegben haladtunk. Főleg akkor jött össze nagy tömeg, ha egy csodálatos nevezetességnél több percig gyönyörködött a tömeg a természeti jelenségben, mint ahogy mi is. 

Így utólag azon gondolkodom: Lehet, nem lenne hülyeség fentről lefelé haladni (hisz ebben az irányban alig jöttek páran), mégha a fotózás miatt meg is kell fordulni néha. Na majd mindenki eldönti: együtt a tömeggel, vagy inkább szembe a tömeggel, és így „a velem egy irányba haladók vannak kevesen.”  

Mi is felsétáltunk, majd a vonattal le. Ahonnan még 1-1,5 kilométeres túra várt ránk a kijáratig. De ezt véletlen sem szabad kihagyni!!! Így látható Plitvice egyik prospektusokon is szereplő nevezettsége. A vízesések felülről!!! Csodás látvány!!! Ki ne hagyd!!! 

A parkban, több túraútvonal közül válogathat az érdeklődő, igényének, edzettségének megfelelően. Mi a C útvonalat választottuk, mivel ez lényegében minden érdekességet, illetve látnivalót érint a parkban. Ez elvileg 8 km hosszú. Igaz mi tettünk bele egy-két plusz kitérőt így max. 10-11 km lett a vége.

A sok és változatos, csodálatosnál csodálatosabb látnivalót nem írom le, aki járt itt, az tudja, aki még nem, az próbálja meg pótolni!!

Felszerelés, egyéb okosságok a kiránduláshoz:

Kollega: „Kényelmesen el lehet sétálni mindenütt. De sportcipő az mindenképp kell, ami bejáratott és kényelmes. A fa járdákkal az idősebbek vigyázzanak, mert csúszhat a víztől.  Nem árt ha visz mindenki magával naptejet, szúnyogriasztót és valami dzseki félét mert azért a sok víz miatt nyáron is hűvös tud lenni reggel-este.”

Saját tapasztalat: Továbbra is az egyetértés szellemében osztom majd az okosságot! Mivel mi szeptember végén mentünk, a ruházat adott volt. Őszi túrafelszerelés, melegítő, zárt sportcipő. Ennek ellenére, a tömegben volt, aki miniszoknyában, „flip flop” papucsban járta területet, volt, aki komoly túra felszereléssel, túra ruhában. A kettő lehet kicsit túlzás, de az arany középút mindenképp jól jön. Bejáratott túracipő, olyan ruha, aminek nem árt ha kicsit koszos lesz, és készülni kell a hidegre napra, szúnyogokra is.   

Kalandok:

A parkban az első nagy és impozáns látnivaló a „Nagy vízesés” (78 méter). Ide gyalogosan kell lesétálni. A gyalogút mellett szakadék, amit nem véd lényegében semmi korlát. Csak pár szalag, hogy „ne menj közelebb”. Már itt arra gondoltam, és beszéltük is Gabival, hogy ez veszélyes, ilyen nálunk nem igazán lehetséges.

Fotózás ezerrel, majd „menjünk csak tovább”!!! Már a fő vízesés közelében jártunk, amikor nagy ordítás(ok), esés zaja… felnézve láttuk, hogy valaki, vagy valami lesett, kb. ott ahol én arra gondoltam, hogy ez így nem igazán jó, mert a balesetveszély, az balesetveszély. Mivel távol voltunk, nem igazán láttuk, mi is történt. Egy piros folt „kepesztett” a fák lombja közt, közben valaki fentről megindult lefelé. Úgy tűnt a faágak közti valami, valaki saját erőből megindult felfelé. Reméljünk nem történt nagy baja. Mert amilyen magasról, és meredeken eshetett le… szerencséje van ha „csak” zúzódásokkal, ficammal megúszta.

Valahonnan innen eshetett le valaki, vagy valami:

A víz felett gerendákon lehet közlekedni, aminél szintén nincs korlát, néhol a vízpermettől elég csúszós. Beszéltük is, hogy egy hiperaktív kölyökkel ez nem igazán járható, vagy csak pórázon vezetve…

A fő vízesés előtt halat akartam fotózni. Veszem elő a polárszűrőt, hogy valami érdemi kép is legyen ebből. Közben szólok Gabinak, Évinek (akik előrébb jártak már), hogy jöjjenek vissza, ők még úgy sem látták hogyan is működik egy polászűrő. Ahogy visszaértek… épp kiveszem a szűrőt a dobozából… eddig oké, nincs baj… tekerem fel a gépre… azaz tekerném fel… „plutty” a szűrő kiugrott a kezemből, bele a vízbe.

Tanakodás, mi is legyen. „Ránéztiből” nincs túl mélyen…. ami a kristálytiszta vízben egy méternél is mélyebb vizet is jelenthet. Szerencsére Évinél volt két túrabot. Kiötlöttem első ötletként, hogy a túrabotokkal majd „jól összefogom és kiemelem a szűrőt”. Közben az emberek jöttek mentek, és csodálkoztak mit is csinál ez a szerencsétlen. Az „összecsípem, kiemelem”, nem jött össze, mindig kicsúszott ez az átkozott izé. Második ötlet a családtól: bottal kipiszkálom a part közelébe és kiemelem. Ez már járhatóbb volt. Sikerült egyre kijjebb és kijjebb csalogatni a szűrőt. A végén már annyira közel volt, hogy cipő-zokni le. Gatya felhúz térdig… és egy kellemes lábmosást követően ismét magaménak tudhattam a szűrőt. Közben az emberek nem kicsit néztek ránk furán.

Amin csodálkoztam. A víz nem volt túl hideg, sőőőőt!!! Egyenesen kellemesnek mondható.

Fenti kalandok után folytattuk utunkat és tátottuk a szánkat: „Azta!!!!!!  Ilyen is van??? Húúúúú, sőőőőőőt háááááá, meg ááááá!!!

Így jutottunk el a hajóállomásra. (A „C” túránál kb. fele lehet ez a teljes távnak. Itt jól megebédeltünk a placcon, ahol több étkezde, padok, kiülők, emléktárgy/szuvenír árus boltok, „ingyen WC” található. Nem utolsósorban festői környezetben kajáltunk. Magas hegyek, kék ég, még kékebb, fenyőerdővel övezett, kristálytiszta tó, amin jöttek-mentek a kis hajók.

Az étkezdékben a 1/2 grill csirke, hasáb, kenyér, ajvár (Horvátországban a grillek, meg úgy általában az egész nyár elmaradhatatlan kelléke): 52 kuna/adag. 

Kollega: „A plitvicei park közepén, amikor hajóra szálltok (attól függ, hogy honnan mentek fentről vagy lentről) vagy hajóról leszálltok van egy nagy mező annak a két oldalán vannak kajás bódék olyan kirakodó vásáros hangulattal.. ott is tudtok enni.

A hajóállomásnál nagy sor van.. és sokat kell várni. Érdemes felváltva beállni a sorba míg valaki ácsorog, addig valaki elmegy pisilni, kaját venni stb.. A sor azért halad, a hajók (kompok) jönnek mennek folyamatosan. De a sor a tűző napon kanyarog...”

Saját tapasztalat: Mivel mi ősszel voltunk, ráadásul hétköznap, mindezt elkerültük. Sokan voltak, de nem volt tömeg a hajóra szállás során. Így a mi esetünkben a várakozási idő kb. nulla volt. Ahogy oda értünk a beszálló helyre, épp kifutott egy hajó. De már állt is be a következő. Annyit vártunk csak, míg a hajóról az emberek leszálltak, és már mehettünk is.

Fentiekből adódik a következő kérdés: „mikor legyen a túra időpontja???”

Lehet, nekünk csak nagy szerencsénk volt. Jó volt az időjárás, jók voltak a fényviszonyok a fotózáshoz, sokan voltak, de nem volt tömeg (hétközben voltunk itt!!!!). Még minden szép zöld, üde színben pompázott. Előző nap esett, így mi eső után voltunk, amitől a vízesések bőséges vízutánpótlással rendelkeztek. (Itthon, a túra után tudtam meg… ha sok az eső, akkor annyira „sok a víz”, hogy a park egy részét lezárják, mivel a járdák egy részét ellepi a víz.)

Szóval mikor is érdemes menni? Amikor nincsenek sokan, lehetőleg hétközben, szép az idő, van bőven víz a vízesésekben, de nem annyi, hogy ne lehessen közlekedni az utakon, és ha fotózni is akarsz, legyenek jók a fényviszonyok! Na kérem…. akkor én ennyit segítettem… a többit már neked kell leszervezned!!!!  

Ahogy mi szerveztük. Lehet, érdemes vagy az utolsó pillanatban lefoglalni a szállást (erre leginkább elő-, vagy utószezonban van lehetőség), vagy ami nálunk is bejött… több napos kirándulás révén volt lehetőségünk a napokat felcserélni, esőnapot/programot beiktatni. Bááááár! Nem tudom mit csináltunk volna egy hetes tartós eső esetén. Keserű szájízzel, de mentünk volna, ha már ott vagyunk!

De térjünk vissza a „Kalandok”-hoz. A fentiek után már semmi olyan nem történt velünk amit „kalandnak” lehetne nevezni. Átcsónakáztunk a hihetetlenül tiszta tavon. Közben tátottuk a szánkat, majd kiszállás után bejártuk, lesétáltuk a fennmaradó távot. Hol jobbra fotóztunk, hol balra, hol ide, hol oda… (Csak halkan jegyzem meg: két géppel közel 1.200 fotó készült!)

Lassan feljutottunk a „kijelölt útvonalon” az utolsó kereszteződéshez. Itt már csak jobbra kellett fordulni, és már el is értük (volna) a kisvonat végállomását. Itt jött az ihlet. „Ha követjük az útvonalat, kihagyunk két tavat, és a várható látványosságokat. Most mi legyen? Javasoltam: menjünk vissza, és járjuk be a kihagyott részt! Évi a frissen műtött térdével ezt kihagyta. Mi Gabival e mellett az ötlet mellett döntöttünk. Nem bántuk meg! Elcsépelt mondat, de itt Plitvicén nagyon is igaz, ismét csodás látványban volt részünk! Vízesések, „csodakék” tavak, mi kell még?

Ha valaki elfogadja a javaslatomat… ezt a végső szakaszt úgy járja be, mint ahogy mi. El a kereszteződésig (mert itt is van ám bőven látnivaló, ezen az átkötő úton) majd hátra arc, és vissza a fennmaradó látványosságok felé. Igaz így 1-1,5 km-el többet sétálsz, de hidd el, megéri!!!!

Miután lesétáltuk az utolsó etapot, szinte egyszerre futottunk be Évivel a célba, a kisvonat végállomására. Kis pihi, leeresztés, „szusszanás”, egy kis nézelődés, fotózás, majd felszálltunk az épp várakozó kisvonatba. Szerencsénk volt, itt sem kellett várni. (Lehet ez is erősíti az őszi, vagy inkább a szezon végi kirándulás ötletét?)

A kisvonattal visszaértünk a vonat kiinduló állomására. Innen a kijáratig még várt ránk úgy 1-1,5 km-es séta. Ahogy fent is írtam: „De ezt véletlen sem szabad kihagyni. Itt látható Plitvice több prospektusokon is szereplő nevezettsége: a vízesések felülről!!! Csodás látvány!!! Ki ne hagyd!!!” 

Fotózás, és egyszer csak… elértük a kijáratot. Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy véget ért a „csoda”. „Fenomenális” élményekkel gazdagodva, és abban a tudatban hagytuk el a parkot, hogy ha csak ezt láttuk volna a többnapos kirándulásunk során, már akkor is megérte volna ide eljönni!!!!!

(Tényleg csak zárójelben: Még egy fontos kérdés a parkhoz: a toalett. A Parkban erre nem sok lehetőség van, csak a főbb, frekventált helyeken. Mint például: bejárat, hajóállomás(ok), kisvonat állomások. Lehetne több is, de ennyivel kell beérni! Végül is elég. És ami nem utolsó szempont, ingyenes, és tiszta!!!)

Vissza a kocsihoz, fizettünk, majd irány a szállás!!! Itt felhívnám a figyelmet, hogy mi tudatlanul kicsit elrontottuk ezt. Ugyanis az érkezéskor automatából húzott parkolójegyet a kocsiban hagytuk. Visszafelé döbbentünk rá, hogy így fel kell mászni a kocsihoz a jegyért, majd le, át a másik parkolóba, ahol egy bódéban lehet fizetni, és újra vissza fel a kocsihoz. Erre érdemes figyelni!

Hazaúton egyszer megálltunk, a vacsihoz vettünk kenyeret és az előző napi (meleg kaja) maradékokat jó ízűen elfogyasztottuk a szálláson.

3. kint töltött nap: ezen a napon sem keltünk korán, hisz már „csak a hazaút várt ránk”. Kényelmes készülődés, pakolás, reggeli, búcsúzás a házigazdáktól és irány a következő „tervezett nevezetesség”. Egy bolt!!!!

Grabovac-ban, „boltolás”-nál vettük észre, hogy a közelben található egy kilátópont, a hozzá tartozó pihenővel. Persze, hogy ezt meg kell néznünk!!!

Ameddig lehetett, kocsiztunk, majd egy kisebb gyalogtúra után megérkeztünk és… leesett az állunk!!! Körben, napsütéstől szikrázó hegyek, a felhőből épp csak kiemelkedő hegycsúcsok, üde zöld minden. Ameddig elláttunk a környéken, minden talpalatnyi terület, ahol erre lehetőség van, művelt. Csend, béke és nyugalom ülte meg a tájat, illetve bennünket. Olyan „nyugoggyá le, attó megnyugszó” érzés volt ez. Pár perc itt a béke szigetén, majd irány Slunj.

(A FENE EZEKBE A SEBESSÉGKORLÁTOZÁSOKBA!! Megint mazsolának éreztem magam! De így legalább megúsztam két trafit Karlovacig!!!!)

Plitvicét és Slunj várost csak 33 kilométer választja el egymástól, mégis sokak számára ismeretlen ez a település. Fent már írtam erről a látnivalóról, de még egy kis adalék!

Hazafelé utazva természetesen megálltunk a városkában. Itt egy viszonylag kis terület az, ami nagyon látványos, nyüzsögtek is bőven a turisták. Mi is végignéztük a Korana és Slunjca folyó látványos zúgóit, a ráépült régi házakkal és a folyó felett magasodó romokkal, melyet egy szép szivárvány tett színessé. (Ezt egy sziklán ülve Gabi fedezte fel.)

Miután jól kinézelődtük magunkat, irány Karlovac. Itt megtekintettük a helyi „nevezetességeket”. Megint hasonló érzésem volt, mint Zágrábban. Szürke, jellegtelen város, ahol a sétáló utcán is alig látni színeket. Kicsit őgyelegtünk a belvárosban, majd végleg búcsút mondtunk a városnak és lényegében Horvátországnak. Immár az autópályán döngettünk el Letenyéig, utunkat csak a fizető kapuknál szakítottuk meg, csak annyira, amíg a kötelező „vámot” leróttuk, és már mentünk is tovább.

Több kollega kérdezte: szerintem hogy lehetne ezt lerövidíteni, a költségeken spórolni. Lehet-lehet, de hogy érdemes-e??? Majd mindenki eldönti.

Lehetőségek:

1 napos:
• Mint sok helyen az utazási irodák csinálják. Éjjel le, nyitásra érkezés, majd túra a parkban, utána irány haza. 1 sofőrrel, főleg ha ő is végigjárja a parkot, háááát… Lehet, de…
• Váltott sofőrrel. Ez is hááát…
2 napos (egy éjszakás):
• Éjjel lemenni, lehetőleg nyitásra oda érni. Körbesétálni a parkot, majd egy közeli szálláson aludni, majd másnap irány haza.
• Ebbe a vissza útba még akár beleférhet az is, amit mi is végigjártunk. Cseppkőbarlang, Slunj, Karlovac, vagy Zágráb.
3 napos (2 éjszakás):
• Nem korai indulás
• Zágráb nevezetességi
• Másnap: park
• Harmadik nap: Cseppkőbarlang, Slunj, Karlovac, majd irány haza.

4-5-6 nap… pl. tengerrel összekötve, stb. stb. Az ötletek tárháza végtelen...

Remélem, tudtam valakinek segíteni!!!

Budapest, 2015. szeptember 25.

Hegedüs László

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.10.02. 20:34 Hege Hmmmm.... és ha még látnád a fotókat is!!!! Vagy én vagyok elfogult... vagy valóban szép helyen jártunk. Elég jók lettek!!! Amúgy folyamatban a fotók elkészítése, méretezése. Remélem, a jövő héten felkerül az egyik adag...

2015.10.02. 19:56 Ani Köszi a beszámolót, nagyon hasznos volt! A Plitvice már régóta a bakancslistán van, ha egyszer napirendre kerül, biztos, hogy előveszem ezt az írást, mielőtt megyek! :)

2015.10.02. 09:05 Szami Ahogy Hege is írta, eléggé egyutcás településeken mentünk keresztül. Az mindenütt látszott, hogy nagyon alaposan foglalkoznak a mezőgazdasággal. Művelt területek, sok helyen mezőgazdasági boltok. Ami engem foglalkoztat: élelmiszerbolt, étterem sok helyen van, nagyobb helyeken akár patika, orvos is. De pl. ruházati boltot, cipőboltot, elektronikai boltot, bankot, nem láttunk igazán. Az első nagyváros, amit a szállástól érintettünk, Karlovac volt, ez 72 km. Ha  valakinek bármi ilyesmire lenne szüksége, jó messze el kell mennie, hogy el tudja intézni. Érdekes. Viszont az életritmus láthatóan lassabb, nyugodtabb, békésebb, mint itthon, és - legalábbis Plitvice környékén - szinte mindenki vendéglátásra (is) rendezkedett be.