Kerékpárral a Júlia-Alpoktól az Adriai-tengerig

(2017. július 1. – 2017. július 8.)

Még mielőtt belecsapnék a történet elmesélésébe, előzetes jelentés a túra adatairól:

Az általunk bejárt útvonal:

A túra adatai számokban:

Bevallom, a magassági adatokat „kétkedve” fogadom. A GPS által rajzolt szintmetszeti ábrában többször találtam olyan „indokolatlan” kiugrásokat, ami miatt megkérdőjelezem, hogy azok pontosak lennének. Ám!!!  Mivel nincs más hitelesnek mondható forrásom, így ezeket használom a táblázatban.

Gondolatok a túráról, illetve az előmunkálatokról. Hogy ez a mese, hogy is kezdődött?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl… 

Gondolom, gyakorlott meseolvasóként, már tudod, hogy miről is szól, illetve hol is játszódik pontosan ez a történet. Még mindig nem? Akkor pontosítok!

Arra, pont arra, egy kicsit felfelé, egy kicsit lefelé, Tiszán innen, Dunán túl, hol a kurta farkú tarka malac túr, volt egyszer egy... túraötlet!!!!

És most egy hosszú monológot fogsz olvasni, mert a tervezés, illetve a szervezés során több problémát meg kellett oldani. Nem írok le mindent, de… és… mivel a túra összejött, lelövöm a poént, sikerült minden (esetleges) hátráltató tényezőt leküzdeni, elhárítani!

Szóval… ennek a túrának az ötlete a „távoli múlt” homályába vész. Anno, pár hónappal ezelőtt Szami (elmondása szerint késő ősszel, vagy kora télen… bevallom, a pontos időre én már nem is emlékszem) rábukkant a címben szereplő túrához nagyon hasonló leírásra a neten. Fel is hívta rá a figyelmemet, megnéztük, tetszett, mégis úgy döntöttünk, hogy ez nekünk kiesik, hisz még mindig az alapelvünket követtük. „Annyi szép dolgot látni/találni kis hazánkban, minek ehhez külföldre menni?” Kb. ezen ok miatt el is vetettük, pontosabban vetettem az ötletet. (Szami meg is jegyezte: semmi lelkesedés nem látszott rajtam a túra iránt!) Nekem ez a pár mondatos megbeszélés, totál ki is ment a fejemből, egészen addig, amíg…

Majd eljött 2017. január-február. Addigra már volt pár túraötletünk a „HOVA is menjünk bicajjal a nyáron” címszó alatt. Felütve ezt az ötletlistát, rádöbbentünk, hogy lassan el kellene kezdeni szervezkedni! Így maradt fent a rostán a „Tisza-túra, újra”. (Nálunk ez a túra a „numberone” túra. Bármikor lehet ismételni, akkor sem unjuk meg.) Na ne gondolj nagy dolgokra szervezés terén! Csak megkezdtük felmérni az ismerősi körben, hogy kire számíthatunk, kit is érdekelne, esetleg új túratársakat beszerveznénk a csapatba, stb.

Nem mondom, hogy sokan jelentkeztek a közös túrára, kalandok megélésre, de ennek egyik oka lehetett egy hirtelen „Pálfordulás”. A Tisza-túra ötlete elvetésre került, mert… „Most” én akadtam rá egy pénzes turisztikai oldalon erre a kiírásra. Te, óóóóó… na hallod???!!! Olyanokat… de olyanokat írtak erről a túráról!! Milyeneket? Hát ilyeneket!

„Az utazás egyik fő attrakciója kétségkívül az élmény, végigbiciklizni az egyik legszebb, régi vasútvonal  nyomvonalán: Valamikor a századfordulón híresen szép vasútvonal volt a Jaszenovácot Tarvizión keresztül Trieszttel összekötő vonal. Ma már természetesen másutt fut a vasút, az egykori nyomvonalra viszont parádés kerékpárutat építettek. A tükörsimaságú aszfaltcsík alagutakon és viaduktokon vezet keresztül, egykori őrházak és állomásépületek között kanyarog, fenn havas sziklacsúcsok, lenn zöldellő völgyek, kéklő folyók…. 

De ez még nem minden, hiszen aki vállalkozik erre a - teljesen átlagos erőnléttel is - könnyen teljesíthető kerékpártúrára, eldicsekedhet majd, hogy "az Alpokból letekertem az Adriáig!"

Az útvonal jellege, terepviszonyok: az útvonal tökéletesen kiépített és védett - zömében sík illetve lejtős - kerékpárutakon, valamint minimális hosszúságú, gyér forgalmú, néhol nem aszfaltozott mellékúton halad.

Ajánlott kerékpár: túra trekking kerékpár, normál vagy kicsit ballonosabb gumikkal.”

Jól hangzik? Na, én is így voltam vele!! Főleg miután megnéztem hozzá pár fotót. Úgy éreztem, ezt nekünk látni kell!!! El is mondtam ezt a nagy ötletet Szaminak, aki egyből lelombozott. „De ’iszen én ezt már korábban mondtam neked!” Tényleg? És elvetettük? Lehet… De akkor is, ez MOST az én ötletem!!! Gondoljuk át újra!!! (Óóóó az a hatalmas férfi EGÓ!!)

És itt vette kezdetét az agyalás! Össze tudnánk ezt hozni, meg tudjuk csinálni? Mennyibe is kerül majd a vége?  Fizessünk be szervezett útra? Vagy… tán nem annyira kezdő túraszervezőként én is meg tudom szervezni?? Esetleg jóval olcsóbbért is akár??? Nem beszélve arról, ha én szervezem, akkor a saját idő, illetve táv leosztásunkkal a saját igényünkre tudom ezt a túrát formálni. Kezdjünk ennek utána járni!

Az agyalásból egyre inkább egy „kerek történet” kezdett kibontakozni. Lesz ebből túra! Még a tervezés elején Szami kitalálta, „ha rövid a távod, toldd meg egy tengerparttal!”. Így a túra végcélja az Adriai-tenger lett. Ismered a nőket? Adriai-tenger nélkül egy tapodtat sem! (Na jó bevallom, nem volt nehéz erre adni fejemet! Tény, ha már ITT vagyunk, miért ne fürödjünk le OTT az út végén???)

A szervezés elején csak a nehézségek garmadájával álltunk szemben:

• Írtam ismerősöknek, régi túratársaknak: Kit érdekel a túra? Volt, aki azóta sem válaszolt, volt, aki egyből nemet mondott.
• A cégnél is megpróbáltam új túratársakat bevonni. Volt, aki elgondolkodott, bár azóta sem adott konkrét IGEN/NEM választ. Így járt, mi megoldottuk nélküle, nem tudja, mit is vesztett!
• Egy régi túratárs érdeklődött, de tőle sem kaptunk a végleges döntésről visszajelzést.
• Volt, aki jött volna csak neki a mi időpontunk nem volt megfelelő. (Meg is szervezte sk. ezt a túrát egy másik időpontra. Legalább ennyi hasznom, pontosabban haszna volt ebből. )
• A végére, a tekerős részre, csak ketten maradtunk. Nem gond, akkor is megyünk!
• Időközben az a szándék, hogy megyünk, megközelítette a 100 %-ot. Ekkor meséltünk Szami szüleinek a „nagy kalandról”! Ők egyből lecsaptak rá, na nem a bicajtúrára, csak az Olasz útra. Ugye??? A régi szép emlékek!!! Ők cirka 10 évvel ezelőtt már voltak Monfalconeban lakókocsis nyaraláson, és most újra „lefürdenének” itt, a tengerben (hiába mondja a reklám, hogy „ne fürgyé’ le!”). Szóval a szép emlékek, illetve tán az is, hogy segítsék egyszem „kicsi” lányukat, hogy el ne tévelyegjen a nagyvilágban… csatlakoztak a mi túraötletünkhöz. „Menjünk együtt, de hogy ne rontsátok végig a levegőt a kocsiban, majd jól kilökünk benneteket Villachban, és letekerhettek utánunk a tengerpartra! Esetleg… ha jól viselitek magatokat, tán még haza is hozunk benneteket!” Ki tudna erre nemet mondani? Főleg, ha így jóval kényelmesebb, és nem utolsó sorban olcsóbb is lesz a túránk!
• Ne tudd meg, mennyit agyaltunk a ki-, illetve a hazajutás problémáján! Szervezett út? Elvetve! Vonat? Saját autó, de akkor is kell plusz vonatozás?! Ám a fenti lehetőségnél se jobbat, se olcsóbbat nem tudunk összehozni! 
• Nagy falat volt a térkép beszerzése. Magyar kiadvány, főleg magyar nyelven… erről???? Nincs! A külföldi kiadványokat nem ismerem. Akkor most hogyan tovább? Egy ismerős ajánlotta a útvonaltervezéshez az alábbi oldalt: https://www.outdooractive.com/en/. Köszönet érte, hasznos volt a túra második feléhez. Majd Szami barátnőjétől, Viennától jött a legjobb ötlet. Létezik erről egy németnyelvű kiadvány, vegyük meg ezt!!! (Címe: Alpok-Adria Kerékpárkalauz, eredeti címen „Alpe Adria Radweg”. Mint kiderült ez még jobb ötlet volt, mint a fenti netes oldal. Ide vele! Hol lehet megvenni? Ide vele, ha mondom! Végül ezt is leküzdöttük, sikerült megvenni „occoé”!!! (Megjegyzem, a túrán, akivel találkoztunk és málhazsákos bicajos volt, annál mindenkinél kézközelben ott volt ez a kiadvány! Csak egy tipp! Ha nekivágsz ennek a túrának, ezt mindenképp szerezd be… és nem is kell másik térkép, ha nem térsz le az útról, mint ahogy mi tettük a végén!)
• Nyelvi nehézségek: na ez is kisebb lavinát indított el. Állítólag az olaszok nem tudnak/akarnak az olaszon kívül kommunikálni. Így előfordulhat, hogy a minimális angol/német nyelvtudás mellett sem tudjuk meg merre is kell mennünk, ha eltévednénk. Kell valami olasz szótár, olasz segítség! Lelövöm a poént, utunk során a némettel, illetve az angollal egészen jól elboldogultunk (pontosabban Szami, köszönet neki ezért!) a vendéglátó egységekben, illetve az idegenforgalmi látványosságok irodáiban.
• Mi van, ha eltévedünk, a térkép nem elég, az olaszok pedig nem beszélnek más nyelven? Vagy beszélnek, mi mégsem értjük meg? Jó lenne valami „elektronikus” térkép. Pl. mobil telón a googelmaps, vagy valami hasonló. Ez oké… teló van, de mi van, ha lemerül? Nincs más lehetőség? Szóval megint csak egy újabb megoldandó dolog!
• Megoldottuk. Telóhoz egy powerbank, és biztos, ami tuti, tavasszal „beesett” egy túra GPS, a maga 16 óra üzemidejével. (Na… a fenti térkép mellett ez volt a legjobb beruházásunk.)  
• (És a végére egy érdekesség: A túra előkészítésében cirka 80 órai „asztali munka” volt eddig. Most, ha újra szervezném, rutinból menne, pár órai előkészítő munkával.)

Időközben kollegám, aki sk. szervezte meg a túrát, csak más időpontban… kérte, hogy írjam le az általam fontosnak tartott dolgokat, hátha fel tudja használni útjuk során. És ha már leírtam, bemásolom ide is, hátha más is hasznát veszi:

• Olasz dugalj: Ott a „messzeségben” a villás elosztó más méretű, és ráadásul háromágú, nem úgy, mint kis hazánkban. Jól teszed, ha veszel egy olasz/magyar átalakítót, illetve viszel pluszban egy 3-as magyar T-elosztót, így máris háromféle dolgot tudsz tölteni egyszerre szükség esetén. (Egy olasz átalakító 1.000-1.500 Ft-tól indul.) Utunk során sehol nem kellett, mivel a szállásokon univerzális volt a konnektor, mind a magyar, mind az olasz dugókat kiszolgálta. De biztos, ami tuti, lehet más szállók nem ilyenek… szerintem vigyél magaddal egy ilyet.
• Térképek: a https://www.outdooractive.com/en/ oldalról letöltött PDF formátumú térképre nem lesz szükség, ha van erről rendes térképed („Alpe Adria Radweg” útikönyv) és az itt jelölt útvonalat járod be. Mi Palmanováig (nagyjából) ezt követtük, teljesen jól használható kiadvány!!! Palmanova után letértünk a könyv által ajánlott útvonalról, mivel nem Gradoba tekertünk, hanem Monfalconeba. Itt már jól jött a PDF formátumú térkép, illetve a túra GPS.
• Még a térképhez, pontosabban a navigáláshoz. Említettem, hogy mi túlbiztosítottuk magunkat. PDF alapú térkép… felesleges, ha az útikönyvből bescannelt/fénymásolt térképet használjátok és nem tértek le az általa javasolt útról. Okos teló, rátöltött, vagy/plusz netes térkép/alkalmazás. Na ez az, amit mi nem tudtuk beüzemelni! A hegyekben (de lényegében később sem) nem működött: mobilon a saját adatforgalom. Így neten nem tudtuk megnézni hol is vagyunk, ha eltévedtünk (volna). (Lehet mi nem állítottuk be jól, vagy valami szolgáltatói beállítást kellett volna kérni, vagy… de így… nem működött. Érdekes, az osztrákoknál ezzel nem volt gond, de az olaszoknál!!! Szerintem, illetve (utólag) Szami szerint is, ő nem állította be jól a telót!!! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utolsó napon, MÁR a hazaúton, sikerült beüzemelni a ketyerét. Még jó, hogy nem csak erre a segítségre alapoztuk a túrát, lehet, a hegyi mentők még mindig minket keresnének a Júlia-Alpokban!!! ) És aminek nagy hasznát vettem, a túra GPS. Erre előre rátoltam az általam megtervezett útvonalat, napra lebontva, amit csak követni kellett, vagy csak visszatérni rá, ha valamiért „leszálltunk” róla.
• Árak: Háááát, izé! Egy kávé, 1-1,3 €, egy sör 4 € (zömében 4 dl.). Mi a szállásokon kértünk reggelit, ami bőséges volt, nyugodtan lehetett ezzel a kajamennyiséggel tekerni a hegyekben. A reggelit a szállás árába (általában) beleszámolták. Ahol mégsem, ott +5 €-ba került fejenként. Mi inkább a kényelmet választottuk, mint azt, hogy még reggel nekiálljunk boltot keresni, ami a később leírtak alapján lehet, nehézségbe ütközött volna. És nem utolsó sorban… nem is lett volna sokkal olcsóbb a bolti kaja, tán egy-két €-val. Idegenforgalmi adó nem volt azokban a szállodákban, ahol mi megaludtunk.
• Én a netről vett adatok alapján, 70 €/nap/fő költőpénzzel számoltam (szállások ára felett értve ezt az összeget). Ez javában felette volt a valós költségnek!!! KÉT fő: 40-70 €-ból „nagylábon élve eléldegél” kint egy napra vetítve a kiadást. Fent említettem: reggeli volt a szállás árában. Ebéd: hideg kaja boltból. Lényegében csak vacsira ettünk meleget. És nem spóroltunk ilyenkor! Ha megkívántuk, nem egy sört ittunk meg. Ha „garasoskodtunk volna”, még olcsóbb lehetett volna a végösszeg, de végül is… nyaralunk! Lehet itt ebédelni (két főnek) 60-65 €-ért is, de ilyet csak a végén ejtettünk meg, amikor láttuk, hogy bőven alatta maradunk a tervezett költségvetésnek. (Így is!!! A végösszeg cirka 180.000 Ft-al alatta maradt az előre kalkuláltnak.)
• Tán meg sem kellene említeni! Mivel a Júlia-Alpokban tekertek, sok a fel és a le! Nem árt egy üzembiztos fék, hogy ott állj meg, ahol szeretnél, és ne ott ahol sikerül!
• Amire nagyon figyeljetek, amíg a hegyekben tekertek!!! A folyadék mennyisége, főleg melegben. A kerékpáros út elkerüli a falvakat, így folyadékpótlásra nincs, vagy csak nagyobb kitérővel van lehetőség! Vigyetek magatokkal egy egész napi adag vizet!!!! Útközben sehol nincs vízvételi lehetőség nyomós kút formájában, mint ahogy nálunk látni néhol az utak mentén!
• A bolt/kaja is hasonló: Sokszor nincs, vagy csak elszórtan található (kitérővel) útközben bolt, ahol élelmiszert lehetne venni.
• Fontos: a „szieszta” ideje! Ekkor itt megáll az élet, főleg kisebb településeken. Ha lenne is bolt/kocsma, ahol pótolhatnád a szükséges dolgokat… zárva van minden. Ezzel számolj! A fentiek miatt nem is nagyon kerestünk napközben közértet. De nagyon úgy tűnt, hogy nem igazán vannak a kisebb falvak jól ellátva „vásárlási lehetőséggel”. Nem úgy, mint nálunk, hogy néha egymás mellett kettő is van. Tény, nem is nagyon tekeregtünk a falvakban, hacsak nem valami látnivalót kerestünk. Lehet másik utcában lett volna, ha tudatosan keresünk boltot.
• A kijelölt útvonal jól jelzett, csak figyelni kell végig a túrajelet!
• Kollegámtól beszerzett infó, a közbiztonságról. „Se nem jobb, se nem rosszabb, mint nálunk.” Ennek ellenére nem javasolta, hogy a bicajokat, csomagokat magukra hagyjuk. Szerinte nem a helyiektől kell félteni, hanem… Ennek tükrében a bolti bevásárlásoknál én „felvigyáztam” a bicajokra, amíg Szami költötte a pénzt.  Tán összesen egy helyen, illetve a Lepke Háznál hagytuk magukra a bicajokat, de szerencsére semmi kellemetlen emlék nem maradt, mindent érintetlenül találtunk, amikor visszatértünk. De!!! Lényegében mindig figyeltünk a bicajok, holmik őrzésére, ezért jobb, ha többen mentek, egyik csapat nézelődik, a másik pihen, és felvigyáz a csomagokra, bicajokra, aztán csere.        
• A többi okosságot, majd a napi szintű beszámolóknál olvashatod, ha érdekel.

0. nap (péntek)

Budapest-Farkasgyepű, kocsival

Lassan, nagyon lassan múlott a nyár, de mint már tudjuk Stirlitztől: „Az idő soha-soha meg nem áll, / Az órák róják szüntelen az útjukat, / S a pillanat úgy illan, tovaszáll, / mint gyors folyón a hab, annyi csak a pillanat.” Lefordítom, végre eljött a várva várt „pillanat”, vagyis az indulás!

Idő, és „távnyerés” miatt úgy terveztük az utazást, hogy már pénteken szabin leszünk, és 11.00 órai indulást követően leautózunk Farkasgyepűre, majd másnap, szombaton, kora hajnalban indulunk tovább. (A teljes táv közel 700 km, illetve Villachig ez MÁR „csak” 530 km.). Ezzel az ötlettel nyerünk egy budapesti, esetleges csúcsforgalmban való átaraszolást, egy „balatoni, tökölős, fürdőzős inváziót”, vagyis pár órát, és nem utolsó sorban 150 kilométert a másnapi útból.

Nem kevés csomaggal, illetve bicajainkkal jól megpakoltuk az autót, és végre!!!! Elindultunk! És megint csak… végre, megérkeztünk Farkasgyepűre. Békés sörözésünket a lassan, ám annál jobban megeredő eső sikeresen „megijesztette”. Csak abban reménykedtünk, hogy másnap jobb lesz az idő. (Az eső ellenére a bicajaink a kocsitetőn maradtak.) És hurrá! Egész éjjel hol eset, hol szakadt az eső! Hogy lesz ebből nyaralás?

Folytatás: ITT