|
„Mennyi az id? – tapogatott Ida sttben a telefonja utn. – 4.50. s vasrnap. Jajj! Aludni akarok! Egyltaln mi a fenrt bredtem fel?”
Nhny pillanatnyi kbasg utn rdbbent, hogy szomjsg s fejfjs gytri az esti dorbzols utn. Kikszldott az gybl s kiment a konyhba egy pohr vzrt. Nem akarta felkapcsolni a lmpt. Bntotta volna szemt az les, hideg fny. Inkbb flvakon, az utcrl beszrd tompa vilgtsban tapogatzva kereste el tskjbl a fjdalomcsillaptt. Bevett egy tablettt, majd visszabjt a meleg takar al. Becsukta szemt. Ahogy tompult a fjdalom, gy tompultak rzkei is. Elaludt. Alig nhny perc jtkony pihens utn azonban jra felriadt.
„Mi ez a hang? Valaki kaparszik! – az ijedtsgtl kitgult pupillval kereste, honnan jhet a zaj. – Be akarnak trni! n meg egyedl vagyok itthon! Jzusmrim! Mi a francot csinljak?” Gyorsan kiugrott az gybl, magra kapta kntst, kiosont a konyhba. Benylt a fikba, s reszket kzzel markolva csendesen kiemelte a hsklopfolt. A kaparszs mindekzben folyamatosan hallatszott. Odalopakodott a bejrati ajthoz. Elfordtotta a kukucskl-rst takar lemezkt, szemt rtapasztotta a lukra. „Nincs itt senki.” Reszket kzzel a hajba trt. Lehajolt, felemelte a postalda ajtajt, oda is bekmlelt. „Senki!” A kaparszs azonban egy pillanatra sem maradt abba! „Az ablak! Akkor biztos ott akar rm trni! Jzusom!” A hvs laksban megborzongott az ideges vertktl tnedvesedett, testre tapadt trikjban.
Visszasietett a szobba. Az ajtban megllt egy pillanatra. sszegyjttte maradk btorsgt. „Ha ezt tllem, igent mondok Jzsinak! Csak ne kelljen mg egy jszakt egyedl tltenem az res laksban!” – fohszkodott magban. Lbujjhegyen odament az ablakhoz, leguggolt, majd vatosan megmozdtotta a stttfggnyt.
– ! – hastott Ida les sikolya a hajnal bks csendjbe.
A prknyon turbkol galambok ijedt szrnycsattogsokkal menekltek a krnyez fk gaira.
2010. oktber
Megjelent az albbi ktetben, 2010. decemberben:
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
Frissts
