1978-ban, Budapesten sz�lettem. Mindig a ny�zsg� nagyv�rosban �ltem, b�r folyamatosan vid�ki, csendesebb helyre v�gyom. Szeretek a term�szetben lenni. Sz�momra sokkal megnyugtat�bb, emberk�zelibb.

Az �r�ssal 2008-ban pr�b�lkoztam el�sz�r bar�ti javaslatra, majd kisebb kihagy�s �s n�mi ny�st�l�s ut�n 2010-ben futottam neki �jra gondolataim pap�rra vet�s�nek. Mondhatn�m, hogy a „n�v k�telez” alapon musz�j volt eljutnom id�ig, hisz az �vod�ban a k�nyv jel jutott nekem. A bet�k, az olvas�s m�gis csak fiatal feln�ttkoromban lettek igaz�n j� bar�taim.

�r�saimban igyekszem az Embert megragadni, k�z�ppontba �ll�tani. Az Embert, aki �rez: szeret, agg�dik, rohan. �l. Olyan helyzeteket tal�lok ki, melyek b�rkivel el�fordulhatn�nak, ezzel t�ve szerethet�v�, meg�rthet�v� h�seimet. Ha pr�z�immal siker�l megnevettetni, vagy elgondolkodtatni az olvas�kat, el�rtem c�lomat. Mott�m is ehhez kapcsol�dik, mely Kosztol�nyi Dezs� egy 1928-ban megfogalmazott mondata – „A k�nyvet ketten alkotj�k: az �r�, aki �rta, s az olvas�, aki olvasta.”