1978-ban, Budapesten születtem. Mindig a nyüzsgő nagyvárosban éltem, bár folyamatosan vidéki, csendesebb helyre vágyom. Szeretek a természetben lenni. Számomra sokkal megnyugtatóbb, emberközelibb.

Az írással 2008-ban próbálkoztam először baráti javaslatra, majd kisebb kihagyás és némi nyüstölés után 2010-ben futottam neki újra gondolataim papírra vetésének. Mondhatnám, hogy a „név kötelez” alapon muszáj volt eljutnom idáig, hisz az óvodában a könyv jel jutott nekem. A betűk, az olvasás mégis csak fiatal felnőttkoromban lettek igazán jó barátaim.

Írásaimban igyekszem az Embert megragadni, középpontba állítani. Az Embert, aki érez: szeret, aggódik, rohan. Él. Olyan helyzeteket találok ki, melyek bárkivel előfordulhatnának, ezzel téve szerethetővé, megérthetővé hőseimet. Ha prózáimmal sikerül megnevettetni, vagy elgondolkodtatni az olvasókat, elértem célomat. Mottóm is ehhez kapcsolódik, mely Kosztolányi Dezső egy 1928-ban megfogalmazott mondata – „A könyvet ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvasta.”