Pár gondolat hobbijaimról, kedvteléseimről

 (vagyis magamról, olyan bemutatkozás féle)

A Nagybetűs Élet úgy hozta, hogy megismerkedtem Szamival. A nagyon is hasonló életfilozófiánk, látásmódunk, természetszeretetünk, „ismerjük meg az ismeretlent a túrák során” közel sodort minket egymáshoz. Szinte azonos felfogásunk ellenére nem egyszer feltűnt, hogy mégis másként látjuk a világot. Később a csevegésből barátság, a barátságból szerelem lett. Szami felvetette, hogy mi lenne ha lenne egy közös oldalunk ahol be tudjuk mutatni: MI hogyan is látjuk néha azonosan, néha csak hasonló módon, néha más-más szemszögből a világot, nemritkán ugyanazt a dolgot.

Oldalunk nem a mai kornak megfelelő „BLOG” írásra törekszik, ettől mereven elzárkózunk. Viszont szeretnénk bemutatni barátainknak, ismerőseinknek, és NEKED kedves látogató, hogy mi miként is éljük meg azonos látásmóddal, néha MÁSKÉNT ugyanazt a témát, eseményt, illetve ezt hogyan próbáljuk megörökíteni, megjeleníttetni, láttatni a saját eszközeinkkel.

Kirándulás, túrázás, nevezetességek megtekintése

Általános iskolai osztályfőnököm „osztálykirándulás” címén sok érdekes és szép helyre elvitt minket, velem is megszerettetve a kirándulásokban, a látnivalók megtekintésében rejlő felfedezés örömét.

Ezt csak erősítették a szakközépiskolai évek. A kaposvári (jelenleg) Eötvös Lóránd Műszaki Szakközépiskolában végeztem. Akkoriban működött egy tájfutó szakkör a suliban, melynek tagja lettem. Bejártuk az országot, erdőt-mezőt. Télen, amikor alig-alig voltak versenyek, gyalogtúrákat szerveztek számunkra, ezáltal gyalogosan is sok szép tájra eljuttattak bennünket tanáraink.

Az aktív sport ugyan már a múlté, ám tanáraimnak köszönhetően a természet szeretete, a természetben való „kalandozások utáni vágy” máig megmaradt.

Majd jöttek a megszokott hétköznapok. Műszaki Főiskola után munka, család, gyerekek. Amíg a srácok kicsik voltak, a szabadidős tevékenység kimerült a kocsival megközelíthető nyaralási lehetőségekben. Ahogy egyre nagyobbak lettek, igyekeztem rászoktatni őket a bicajozásra, amit én is szerettem gyerekkoromban. Az idő múlásával egyre nagyobb távokat teljesítettünk… Először a 7 kilométerre lakó nagymamához tekertünk el, illetve vissza, ezt követte a másik nagymama meglátogatása, aki már 15 km-re lakott. Majd jöttek a hosszabb bicajos túrák. Sajnos a gyerekek „megöregedtek”, megértük, hogy „olyan snassz már a szülőkkel együtt nyaralni”.

Bicajozás, turista egyesület

Idővel egyre inkább beleszerettem a „kirándulós, nézelődős” bicajozásba, mint hobbiba. Richard Ballantine fogalmazta meg azt, ami számomra máig is a kerékpározásban rejlő lehetőségeket jelenti:

„Azért, mert ez egy olyan dolog, amit Te magad csinálsz, nem pedig valami, amit veled csinálnak. Te vagy az, aki hajtja a bringát. Te vagy az, aki kormányoz és a döntéseket hozza. A levegő bizsergését is Te magad érzékeled, és az energia lüktetését is, miközben a kerekek beleharapnak az országútba. Az életed életszerűbbé válik.”

2002 évtől  tagja vagyok a Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesületének. Eleinte csak „külsős” tagként indultam el az egyesület által szervezett (főként kerékpáros) túrákon, majd egyre inkább belemélyedtem az egyesület életébe.

2004-ben a kerékpáros szakosztály vezetője lemondott, ekkor azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy vállaljam el ezt a tisztséget, és a túrák szervezését. Jelenleg is a Kerékpáros Szakosztály vezetője vagyok.

Néhány nagyobb túra, amit teljesítettem az elmúlt években, a teljesség igénye nélkül:

• Többször körbekerekeztük már a Balatont (nem titkoltan szívem csücske a Balaton)
• Őrség
• Fertő-tó
• Dunakanyar
• Három-folyó túra
• Tisza-tó és környéke
• Duna magyar szakasza (553 km)
• Tisza magyar szakasza (626 km)
• Kis-Balaton
• Velencei-tó

Néha a túrákról egy-egy írásos beszámoló is készül. (Nem versengve kedvesemmel!) Leginkább önös indíttatásból - itt jártunk, ez történt velünk. Tán az oka is egyszerű. Több túrán észrevettem már, hogy a fotókról tudom, mikor készült. Ám néha a hol, a képhez fűződő emlék az idő múlásával megfakult. Ekkor jött az ötlet, írjuk le. Milyen jó is lesz majd évek múlva visszanézni a képeket, és hozzáolvasni az élménybeszámolót. Hát ez az íráskényszerem magyarázata! 

Fotózás

A kirándulásokhoz kapcsolódik egy további hobbim is: a fotózás. Szeretem megörökíteni a túrákon, a kiránduláson látottakat.

Ismerősök, ahogy meg-megnézték a kiránduláson készült képeket, egypárat megdicsértek. Ekkor jött az ötlet: meg kellene kicsit komolyabban ismerkedni a fényképezéssel, vagyis „mitől is jó egy-egy kép”. Vettem pár, a témával foglalkozó könyvet, illetve tagja lettem a Kaposvári Compur Fotóklubnak. A klubban megismerkedtem az elméleti alapokkal, amit igyekeztem a „kirándulós képeimen is alkalmazni”. Sosem akartam fotóművész lenni, csak a kirándulás során készített „emlékképeket” jobb, szebb kivitelben viszontlátni. Hogy sikerült-e?  Szeretném azt hinni, hogy igen…

A klubélet kapcsán, a többség unszolására, fotóim részt vettek kiállításokon, több esetben kijutottak (klubanyag részeként) Párizsba, egyesületek világversenyére. Itthon kisebb versenyeken többször nyertem 1., 2., illetve 3. díjat.

Idővel meguntam a klub által előtérbe helyezett folyamatos megmérettetést, számomra a fotózás nem a versengésről szól, hanem a látottak megörökítéséről. Ahhoz, hogy egy-egy kép tetszetős legyen, nem szükséges azt versenyszellemben elkészíteni, folyamatosan megmérettetni.

Idővel többen kiléptünk a klubból, ám mivel úgy éreztük, hogy mégis kellene „tudatosan” fényképezni, erről a témáról beszélni, illetve a készített képeket jó lenne valahol bemutatni, ezért létrehoztunk egy „nevesincs” baráti kört. Nem hivatalos egyesületként, heti egy alkalommal összejövünk és beszélgetünk, néha nem is csak erről a témáról.

Az általam készített képek a fentiekből adódóan leginkább a túrázáshoz kapcsolódnak. Természet-, táj-, illetve épületfotók, de szívesen kísérletezgetek más-más területekkel is, pl. macrofotó. 

A fentieket összegezve: számomra ez a három tevékenység jól összehangolható, egymást kiegészítő hobbik. Túrákat, kirándulásokat szervezek, melyeket kerékpárral teljesítünk, és útközben megörökítem a látottakat.

Erre az oldalra is olyan fotók kerülnek fel, melyek túrán készült képek. Ha „fotós” oldalra szánt képek lennének, akkor jóval szigorúbb lenne a válogatás szempontja. Kérlek, ilyen szemmel bíráld őket, kedves Látogató.

Kaposvár, 2011. augusztus

                                                                                            Hegedüs László