3. nap (szombat)
Hédervár – Mosonmagyaróvár
Annak ellenére, hogy a mai napon nem kellett volna korán kelni, mivel az erre a napra tervezett táv nem volt nagy, a látnivalók mennyisége is reálisnak volt mondható, mégis felkeltünk 06.15 órakor.
Kényelmesen összekészültünk, majd irány a közeli bolt, ahol reggelinket terveztük megvásárolni. „Majd leültem” amikor a boltos közölte, hogy a pár vásárolni szánt áru „mindössze” 3.000 Ft-ba fog kerülni. Kaja tekintetében nem vagyok sóher, de MOST megköszöntük a szívességét és a fáradozását, majd az árut ott hagyva elsétáltunk egy másik boltba. (Oké, hogy látszik rajtunk, hogy vidékiek vagyunk, de hogy ennyire???? A hülyék azért nem mi vagyunk!) A másik boltban mit ad isten, fele pénzért jóval többet tudtunk vásárolni. Ehh’… na mindegy… így jártunk.. ő meg úgy, hogy nem rajtunk gazdagodott meg.
A fenti incidens után egy kis kitérő Kimlére, ha netán nem láttunk volna még elég vizet eddig, akkor itt megnézhessük a Mosoni-Duna egy rövidke szakaszát. Nem tudom, ki hogy volt vele, szerintem nagyon is megérte ez a plusz 13-15 km-es kitérő.
Utunkat Darnózselin keresztül Lipót felé vettük. Árnyas lombok alatt tekertünk, kisforgalmú, védett gesztenyesorral övezett útszakaszon, amit csak néha-néha szakított meg egy-egy élénk lila színben pompázó „facélia” mező. Persze, hogy többször megálltunk… fotózni! Kell ennél több természeti szépség egy kirándulós bicajos számára?
Kell hát!!! Ezért Lipóton lementünk a Holt-Duna ágán található csónakkikötőhöz. Hogy lehetne leírni ezt a látványt? Tán csak hosszú ÓÓÓÓÓÓÓ, meg ÁÁÁÁÁ szavakkal, tán még az ÓÁ is megfelelő lenne! Az én elképzeléseim szerint ilyen lehetett, vagy ilyennek kellene lenni a Szigetköz vízzel, fákkal, árnyas zeg-zugokkal tarkított részeinek. Azt hiszem ezzel az érzéssel nem csak én voltam így. Ahogy láttam csapatunk többi tagja is csak tátott szájjal nézte ezt a káprázatosan szép természeti látnivalót. A kikötőben találkoztunk egy helybéli úriemberrel, aki elmondta, hogy ő és baráti köre az, aki a partszakaszt rendben tartja, mert rendszeresen ide járnak horgászni. Jól elbeszélgettünk vele a Dunáról, a Szigetközről, a mindenről… Fájó szívvel, de eljött a búcsú pillanata, el kellett hagynunk ezt a csodás panorámát. A többiek viselkedésén is az alábbiakat láttam: „de itt maradnék még, és élvezném ezt a csendet, amit csak a víz csobogása, a madarak rikoltása, bogarak zümmögése zavart csak meg, élvezném a békességet és a látványt”. Na, induljunk!!!!
Lipóttól, a gáton jól letaposott murvás/sóderos úton tekerhettünk Dunaremetéig. Nem mondom, hogy mindenki egyöntetű „hurrá” felkiáltással fogadta ezt a lehetőséget. Annak ellenére, hogy ez alternatív útvonal volt, megszavaztuk, hogy mindenki erre jön, amit a fent leírt látvány miatt szerintem senki nem bánt meg. (Bevallom, ha a többség a közutat választotta volna, szavazás ide, szavazás oda, éltem volna túravezető „jogommal”… Szami és szerény személyem akkor is erre jöttünk volna, mert ezt a gyönyörű látnivalós részt ismertem, amit egy korábbi túra során fedeztem fel, így erről semmi pénzért nem mondtam volna le. Max találkoztunk volna a következő faluban.)
Térjünk vissza a gátra, illetve Dunaremetére. A gáton szép környezetben szinte kánikulában tekertünk el a dunaremetei hajókikötőig. Ami már az előtte lévő hídnál felkeltette az érdeklődésünket... A gátról letérve átkeltünk egy „vízlépcsőn”, sajnos a pontos megnevezését nem tudom. Itt a víz a Duna főága mellett folyó, lépcsőszerűen kialakított vízfolyás volt. A korábbi (2009-es) túránkhoz képest most hömpölygött az ágban a nagy mennyiségű víz. Persze, hogy tátott szájal kellett megcsodálni és lefotózni ezt a fenti jelző alapján „ÓÓÓÁÁÁ minősítéssel” ellátott jelenséget!
Hosszú-hosszú csodálkozós nézelődés után azért megnéztük a Duna fő ágát is, a kikötőt, illetve az itt található Dunai hajós emlékművet. Minden jónak, így az itt töltött időnek is vége szakad egyszer, hisz még a mai napon várt ránk egy kisebb táv, illetve további látnivaló Mosonmagyaróvárig.
Egy kis érdekesség… Dunaremetén egy „tisztességes késdobáló kocsmában” egetverően nagyot kértünk!!!! Kávét szerettünk volna inni, amit itt nem főznek, a tulaj utasításának megfelelően! Ezért irány a következő kocsma Püski településen, ahol érdekes módon ezt a teljesíthetetlen kérést mégis teljesíteni tudták!
A mai nap végállomása Mosonmagyaróvár volt. Elég korán ide értünk (ez tervezett volt a viszonylag rövid táv miatt, illetve, hogy legyen időnk „városnézni”. Megkerestük a szállásunkat, ami egy kollégium volt. Érdekes módon itt nem volt „lehetetlen kérés” az, hogy kerékpárjainkat biztonságos helyen elzárják, nem úgy, mint Győrben. Lepakoltunk, majd elmentünk kajabeszerző körútra. (Ekkor két napra kellett vásárolnunk a Pünkösdi hétvége miatt. Sejtettük, hogy találunk majd nyitva boltokat további utunk során, de biztos, ami tuti, így legalább lesz kajánk.) Miután sikeresen feltankoltunk a következő két napra, a kaját lepakoltuk a szálláson és irány a város. A fennmaradó időben igyekeztünk minél több látnivalót kipipálni a listánkról: „ez is megvolt, meg ez is…”. Szerintem sikeresnek mondható a pipálások száma! Csendes, rendezett, szép kisváros benyomását keltette bennem M.óvár. Érdemes lenne itt több időt is eltölteni, illetve a környéket bejárni. De hát!!! Ezek a felfedező túrák nem erről, vagy nem csak erről szólnak. A városnézést befejezve kerestünk egy vendéglőt, ahol vacsoránkat elfogyaszthattuk.
Ami még említést érdemel! A szállásunk közelében, egy parkban volt a „Friss Fesztivál”. Visszaúton le is ragadtunk és a koncerten pár számot meghallgattunk. Volt a csapatból, aki fürdés után még visszament bulizni. Szamival mi inkább az alvást választottuk. Reggeli élménybeszámoló alapján a többiek igen csak jól érezték magukat a buliban. Bevallom, nekem valahogy jobban esett az alvás. Hiába no! Öregszem, vagy tán a hét elejei lakásfelújítás lehetett ennek az oka? :-D
Megtett táv (km): 39,63
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 2.20.49
Átlagsebesség (km/h): 16,9
4. nap (vasárnap)
Mosonmagyaróvár – Pozsony – Rajka
Az ébredést követő készülődés után az előző nap vásárolt hideg reggelinket a kollégiumban fogyasztottuk el. Felmálházás, majd nekivágtunk a mai napi távnak. Utunk ismét Halászin vezetett át. Itt egy gyenge kávé, majd azt követő balfa…ságom érdemel csak említést. :-D Kávézást követően ráfordultam (volna) a kerékpárútra… túl kis ívben… a málhával megrakott bicaj súlypontja nem „úgy esett, mint ahogy üresen esett volna, így megesett az eset, hogy sikerült elesnem”. Szerencsére sem nekem, sem a bicajnak nem lett baja. Így ezen kis intermezzót követően folytattuk utunkat. Érdekes volt visszaemlékeznem, felfedeznem, hogy a 2009-es Duna túránkhoz képest mennyit is változott a települések arculata.
Dunaszigeten felkerestük a Tündérsziget ÖKO Parkot. Az udvarra beérve idilli környezet, illetve kisebb tanácstalanság, hogy akkor most merre, kit is keressünk? Tanácskozás közben befutott a Park vezetője. Kölcsönös bemutatkozást követően röviden ismertette az ÖKO Park megalakulásának történetét, céljait. Itt valóban látszott, hogy törekednek az ÖKO fogalom jelentésének teljesítésre: vályogház, napelem, őshonos gyümölcsfák, bokrok, állatok, stb. Bemutatta számunkra a területen lévő (interaktív) kiállításokat, illetve az országban egyedülálló, működő vízügyi makettet (óriási terepasztalt), amit valóban felhasználnak a tervezett vízügyi szabályozások, azok hatásainak modellezésére. Elmondása szerint, ha előre bejelentkezünk, az interaktív kiállításokat akár működés közben is megtekinthettük volna. Az ismertetőt megköszönve mi még körülnéztünk a területen. Felfedeztünk egy árnyas galériaerdőt, egy homokos, kavicsos kikötőt és kristálytiszta vizű fürdőhelyet, valamint a fedett színt és egy kemencét, nem beszélve az ezermillió szúnyogról, akinek jóvoltából önkéntes véradókká váltunk!
A kisebb falvakon megállás nélkül átsuhantunk, pl. Cikolasziget, Dunasziget. Doborgaz-sziget települést elérve ismét szavazásra tettük fel a kérdést, hogy murvás/köves gáton, vagy közúton. Andrást többségi szavazattal leszavaztuk, így ő is a gátat választotta, annak ellenére, hogy felajánlottam „ez az útszakasz tetszőlegesen választható”. Mind a kettő a célhoz vezet, egyik nehezebb, de várhatóan látványosabb, a másik könnyebb és gyorsabb, várhatóan kevés látnivalóval. Meg is egyeztünk… megnézzük, ha nem jól járható, aki akar, visszafordul. Senki nem fordult vissza, így ennek jutalma az lett, hogy Tejfalu sziget magasságában a gátról letérve, lehajtva a vízpartra ismét gyönyörködhettünk a Szigetközi vízfolyásokban, természeti értékekben. Remélem a többieknek is legalább annyira tetszett ez az útszakasz, mint nekünk.
A gáton értünk el Dunakiliti közelébe, pontosabban a település mellé, a falut és a Vig Zsilipet összekötő betonozott útszakaszra. Ez a zsilip, a duzzasztómű kapuja, eredeti formájában végül sosem valósult meg.
Bevallom, csak nagyvonalakban követtem nyomon a zsilip körüli jogi huzavonát. Tudomásom szerint még most sem sikerült megnyugtatóan tisztázni a két állam közti jogi hercehurcát. Mindig is szerettem a természetet, felháborított, ha indokolatlanul tették/teszik tönkre, mint ahogy ezt sikeresen megették az erőműrendszer megépítése során. A vízügyi szakemberek közül számosan vitatják a távlati ökológiai kockázatok súlyosságának mértékét és magát a kockázatot is, de olyan kutatási eredményeket nem mutattak be, amelyek megnyugtató módon garantálnák az esetleges katasztrófa elkerülését. Ha már az illetékesek nem gondolkodtak időben AKKOR, amikor aDuna egyoldalú elterelése következtében a Szigetköz élővilága közvetlen veszélybe került… ha már így történt és nem igazán erőlködünk az okozott károk helyreállításán… nem lehetne, nem lenne érdemes ezt a „csodálatos építményt” üzemeltetni, ha amúgy sem akarják helyrehozni azt, amit sikeresen tönkretettek? Legalább valami minimális hasznunk lenne ebből az egészből, ha úgy és azért működne, amire eredetileg is tervezték. Bár ez csak egy laikus kérdéssora volt részemről. Na mindegy…
A zsilip tetejére kerékpárral felhajthat, vagy gyalogosan felsétálhat a nézelődő turista. Így tettünk mi is, megnéztük az erőművet, fotóztunk, majd folytattuk az utunkat Rajkára.
A fentieken annyira felháborodtunk, hogy a faluban meg kellett innunk egy sört erre a nagy háborgásra, vagy csak simán fogjuk a kánikulára, vagy ha más’ nem… FOGJUK RÁ A NYUSZIRA!
Rajka felé tekerve, útközben döbbentem rá, hogy a mai napon nem, vagy csak alig-alig láttunk „facéliát”! Szinte már hiányzott! :-D
Szállásunk a község határában található Aranykárász Camping faházaiban volt. Ide betérve lemálházunk, majd szállásadónkkal megbeszéltük a meleg vacsora lehetőségét. Irány Pozsony, illetve Rajka nevezetességeinek felfedezése!
Pozsonyban a „működő vízierőművet” néztük csak meg, ahova kisebb tévelygések, keverések után értünk oda. De a lényeg, hogy ráakadtunk!!! Érdekes volt összehasonlítani a pozsonyi működő zsilipet és a kihalt, lassan pusztulásra ítélt „magyar mementót”. A tetején végigsétáltunk, rengeteget fotóztunk, megcsodáltuk az igencsak szélesnek mondható Dunát.
A hely megszemlélése után „hátra arc”, irány vissza Rajkára! Én mindenképp fel akartam keresni a Hármas-határt, illetve a mellette lévő Szoborparkot. Ide földesút vezetett, ráadásul rettentő kánikulában tekertünk a látnivalókig. Vajon ez lehetett az oka, hogy csipet csapatunkon végigtekintve az arcokról leolvasható érzések az alábbiak voltak: szép/érdekes és az uncsi/fáradt vagyok! :-D
Mindegy, ki-ki saját „érzete” szerint tekintette meg a látnivalót. De!!! A kocsmában, hideg sörrel a kézben, ezek az érzések mintha kezdtek volna kisimulni a fáradt arcokon!!!! ;-D
A kempingbe visszatérve felmerült, hogy ha már Szigetköz… meg víz… meg amúgy is… a kempingben lehet bérelni túrakenut! Miért ne kössék össze ezt páran? Így esett, hogy csapatunk egysége (melyhez semmi kétség!) megbomlott! Volt, aki evezett és volt, aki sörrel a kézben biliárdozott. (Na jó amíg a „golyókat löködte” addig ezt letette!!!)
Csapatunkban az újraegyesülést követően, ismét helyreállt az egység, így az estét egy UNO partival zártuk. Jó kis este volt! Sőőőt! Jó kis nap volt ez a mai is!!!
Megtett táv (km): 66,68
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 4.33.58
Átlagsebesség (km/h): 14,5
5. nap (hétfő)
Rajka – Mosonmagyaróvár
Reggel kissé fáradtan, és szomorúan ébredtem. Sajnáltam, hogy vége lesz a mai nappal a túrának, a nap végén csapatunk ismét felbomlik.
Készülődés… reggeli… felmálházás... indulás! Igazán erre a napra nem terveztem nagy távot. Eredetileg úgy volt, hogy a kaposvári csapat is vonattal utazik haza, ehhez viszonylag korán be kellett volna érni Mosonmagyaróvárra. Így a tekerés, és a hosszú táv nem volt igazán összeegyeztethető a mai nappal, már a tervezés időszakában sem.
Hogy a Rajkáról M.óvárra vezető út ne legyen azért extra rövid, és ne a már bejárt útvonalon haladjon, így erre a napra beiktattunk egy kis kitérőt Bezenye-Hegyeshalom-Mosonszolnok-Mosonmagyaróvár irányába.
Ez az útvonal már nem igazán a Szigetköz része, mégis volt látnivaló. Pl. a bezenyei Pestis-oszlop, a Hegyeshalmi Stetni-tó, a… szóval volt mit nézni, nem csak egy kidobott nap volt ez!!
Hegyeshalom után jött a „nem szeretem” rész…. murvás/köves út. Ez volt az a szakasz, ami a résztvevők számára kötelezően ajánlott volt. A korábbi szakaszok opcionálisan elkerülhetőek lettek volna… ha lemondanak a csodás látnivalókról… de ez… ez kötelező volt!!! Nem mondom, hogy én örültem az eléggé rossz minőségű útnak, de ahogy észrevettem, ezzel nem voltam egyedül!!!
A rossz útminőséget kompenzálta a látvány: „tekergésünk” virágokkal borított réteken vezetett keresztül, sok-sok facélia mezővel övezve. Persze, hogy fotózni kellett. Szami és én így lettünk elsőkből az utolsók… :-D
A sok facélia fotó közt figyeltem fel arra, hogy egyre több a szélerőmű. A „mi” oldalunkon is, illetve a „külföldi” oldalon is… mondtam is magamban: „Ez igen!!! Termelik ám az áramot!!!” Utunknak ezen a szakaszán ismét felerősödött a szél, ami szemből fújt!!! És akkor jött a megvilágosodás!!!! Rájöttem a tutira!
A ventillátorok nem áramot termelnek!!! A fenét… inkább áramot fogyasztanak, és így keletkezett az a szembe szél, ami a szigetközi túránk során szinte mindennap jelen volt!!!
Végre!!! Elértük az országutat! (Többen már hitetlenkedtek, hogy tuti erre akartam jönni?!?!?!?!?! Igen erre… :-D És előre szóltam, hogy ilyen út lesz!).
Irány Mosonszolnok. Látnivaló: Facélia, és szélcsináló ventilátor, illetve szélcsináló ventilátor, és facélia. A településen megkerestük a Lourdes-i máriakegyhelyet. A kegyhely felkeresése előtt még egy kis hűsítő sör. Ekkor csapatunk többségén ismét látható volt a fáradtság. (Szerintem én sem voltam ez alól kivétel!) De menjük tovább, már nincs sok hátra!!
Mosonszolnokra, a tervezett vonatinduláshoz viszonyítva jóval korábban értünk. Mosonmagyaróvár innen már annyira van csak, mint a „Sugár”, csak egy ugrásnyira. Kupaktanács alakzatot felvéve megbeszéltük, hogy a kaposvári delegáció megpróbálja előbbre rendelni a bicajszállító gépkocsit, mi… ha van ilyen… akkor eljövünk a korábbi vonattal. Felmerült egy további városnézés lehetősége is. De… és… mivel… a várost (igényeink szerint) jól körüljártuk korábban, ezért erre nem volt már igény. Így mindenki a korábbi hazautazás mellett tette le a voksát.
A település határában lefotóztunk közelről pár ventillátort, majd beértünk Mosonmagyaróvárra.
Az állomást felkeresve, ami rohadt messze volt a várostáblához képest, megnéztük a vonatlehetőségeinket. Van vonat… közel 3 órával korábban a tervezetthez képest! Hurrá… akkor megyünk, hisz a kaposvári csapatért is úton van már a kocsi!
A fennmaradó időt egy árnyas fa alatt, mit ad isten, egy kocsma mellett töltöttük el. Rövid elmélkedés a túráról, majd jött a búcsú, ami csak ideiglenes, hisz lesz még az idén közös túránk. A Balaton-felvidéken, illetve a Tisza közelében találkozunk! Igaz ezeken a kirándulásokon már csak „rész” társaság lesz, mivel nem jön mindenki mindkét útra.
Vonatra felpakolásnál András, illetve Tamás segédkezett, majd elindultunk haza. Dög unalmas vonatozást követően „hazaérve” mi fogadott bennünket? Tömeg, benzingőz, zsúfoltság! Első benyomásom: mennyivel jobb volt a Szigetközben, menjünk vissza, hisz másnap kezdődik a taposómalom a munkahelyen! Vágyom az ottani békére, nyugalomra!!!!
Megtett táv (km): 49,98
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 3.17.02
Átlagsebesség (km/h): 15,1
Összegezve jó túra volt. Kissé fárasztó a kánikulai meleg, a folyamatos szembeszél, illetve az előtte végrehajtott lakásfelújítási projekt miatt. Mindezek ellenére a látnivalók sokaságából, a táj szépségéből adódóan ez a túra a „BÁRMIKOR visszamennék ide!” címet kiérdemelte! (Ez a minősítés nálam nagy szó!!! Nem sok túrára mondtam el ezt eddig!) Van egy kis hiányérzetem, hogy utunk során nem használtunk ki minden lehetőséget, sem a látnivalók, sem kulturális lehetőségek terén. De sajnos ebbe a pár napba csak ennyi fért. Így mégis olyan érzéssel távozhattunk, hogy amit lehetett, megtettünk a cél érdekében!
Jó lesz így emlékezni a Szigetközre:
A tájat a fejlett gazdaság képviselői uralják: autópályák, nagyvárosok, ipari parkok, szélerőművek, és a több 30 éve üzembe helyezett vízerőmű.
Az Európában egyedülálló szárazföldi deltát a hegységekből kilépő Duna hozta létre. Egy hatalmas hordalékkúp apró, szigetszerű falvakkal, erdőkkel, vizenyős rétekkel és nádasokkal, amelyeket számtalan kisebb-nagyobb vízfolyás, folyóág övez.
Valami azonban megbújik közöttük. Ezt a tájat áthatja a harmónia, ami a természetben él, és virágzik.
Szép helyeken jártunk, sok szépet láttunk, jó kis túra volt!!!
Budapest, 2014. július 2.
Hegedüs László |
AJÁNLOM AZ OLDALT
