Hideg volt. Még mínusz, mikor felkeltünk. Mégis nagy mázlink volt az időjárással! Tán ez volt az első olyan nap idén, ami már igazán a tavaszt jelezte! Szikrázó napsütésben teljesíthettük a túrát, és erősebb szelet is csak egy rövid ideig kaptunk.

 

A reggeli szokásos pékséges megállónk után gurultunk be a találkozóhelyre a város központjába, ahol még nem volt senki. Kíváncsian vártam, hányan is leszünk vajon az évadnyitó túrán, mivel jelentkezés nem volt kötelező, így bármi megtörténhet. Túl nagy létszámra nem számítottam – és így is lett. Összesen egy telefonos jelzést kaptunk előző nap, hogy érkezne túratárs, rajta kívül még egy túratársat gondoltunk, hogy érkezni fog. Megérzésünk jó volt!

 

Péntek délután mesélte Hege, mikor kijött elém a vonathoz, hogy képzeljem el, felhívták napközben a Kapos TV-től, mert látták interneten a túrakiírást, és szeretnének vele egy riportot készíteni, ha nem gond. Mikorra érünk ki vajon a parkerdőbe, a hóvirágokhoz, mert addigra odajönnének ők is. Persze, a pasi nem mondott nemet! J

 

Miközben várakoztunk és eszegettünk, befutott Zsolt (ő telefonált előző nap, hogy jönne), majd Hegének egy volt kollégája is. Utóbbi kocsival, mert mostanában akar biciklit vásárolni, és jönne túrázgatni, hát kíváncsiskodott, hogy is mennek az ilyen dolgok. Közben a parkolóban megállt a TV egy autója! Húúúúúúú, mondom, korábban lesz itt interjú, mint gondoltuk volna! Kolléga távozásával kikászálódott a felmatricázott kocsiból két fiatalember, és odaballagott hozzánk. A kameraman-ről kiderült, hogy Zsolt ismeri is.

 

Hegével felvettek egy rövid interjút, miközben András is befutott, aki köztudottan nem bírja a kamerás dolgokat, így tisztes távolban maradt tőlünk indulásig. Az interjú után nyeregre kaptunk, és felvétellel kísérve gurultunk ki a parkolóból, indulva a túrára.

 

Mint említettem, szikrázó napsütés volt, de hideg, így a reggel otthon felvett biciklis sisakot a parkolóban rendes sapkára cseréltem. Kellett a sál, kesztyű is, meg a sok réteg ruha. Viszont mire kiértünk a parkerdőbe a hóvirágokhoz, felmelegedett annyira az idő, hogy lehetett fejtegetni a rétegeinket! Itt Hegével készítettünk egy vagonnyi fotót, hogy hazavihessük a tavasz első hírnökeit. Sajnos, volt pár helyen, ahol szemét környékezte őket, de annyira sűrűn nőttek a talajon (már a virágok!), hogy szinte kaszálni is lehetett volna.

 

A tó mellett beszélgetéssel, fotózással, szendvicsezéssel múlattuk az időt, míg megérkeztek a TV-sek, ekkor Zsolttal készült egy rövid interjú. Majd kérésükre visszatekertünk a virágos részre, hogy készíthessenek ott is pár felvételt – ha már a kis fehér virágok voltak a túránk céljai, indokai, akkor ez legyen is dokumentálva náluk! Végül a kameraman beült a csomagtartóba, a riporter srác lassan elindult a kocsival, mi pedig komótosan tekertünk mögöttük. Vicces érzés volt így biciklizni! J

 

A riport amúgy a másnap esti híradó adásába került be, ami megtekinthető ITT!

 

TVs szeperlésünk végeztével folytattuk utunkat. Szenna után egy jó magas pucoktúrást kellett leküzdeni – téli punnyadásomnak, és év eleji kondinélküliségemnek köszönhetően félúttól tekerés helyett tolás következett. Lefelé erős szembeszelet kaptunk, így az túrás aljának szelídebb lejtőjén komolyan nyomnom kellett a pedált, mégsem értem be a fiúkat. Ugyanis, ellentétben velük, én fent megálltam fotózni, mert csodás rálátás nyílt a még csupasz fák között a Petörke-tóra.

Az lebegett a szemem előtt, hogy a tó túloldalán, ahol a fiúkkal randim van, tuti kapunk forralt bort a helyi vendéglátóipari egységben! Csalódnom kellett. Nemhogy forralt bor nem volt, de az egész kócerájt zárva találtuk. Erre igazán nem számítottam!

 

Szívesen üldögéltem volna ennek ellenére a szendvics elfogyasztása után is a padon, a napfényben, annyira szép idő volt, de Hegével abban maradtunk, hogy ne tartsuk fel a fiúkat, menjünk be Kaposvárra, mi ketten pedig nem megyünk majd rögtön haza, hanem a közelben lévő Deseda-tó partján fogunk kicsit napfürdőzni.

 

Az ötletet ellenvetés nélkül elfogadtam, hát ismét gépre kaptunk, és sík terepen irány Kaposvár. Ekkor kezdtem érezni, hogy bár nem hosszú a túra, és persze bírnék még tekerni, ha kéne, de örülök, hogy lassan a végére érünk. Kellemesen elfáradtam a téli punnyadás időszaka után már ennyi testmozgástól is.

 

A város határában elbúcsúztunk a két túratárstól, majd út közben egy cukrászdát útba ejtve, és isteni Charlotte sütivel töltekezve értük el a Desit, ahol jól esett a napfényben pihengetni. Onnan aztán már tíz perc alatt otthon is voltunk.

 

A nap mérlege számokban (jelen esetben kissé hiányosan, és emlékezetből íródva, mivel Drágám az adatok kiírása előtt állított a km-órámon, így az elvesztette a napi adataimat :D):

- megtett táv:                     46 km

- átlagsebesség:             16,4 km/h

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

2012.03.26. 13:20 Cuvi "A hóvirágszônyeg megérte a fáradtságot." Ez milyen mondat? :)))) Amugy szuper, hogy ujra elkezdtetek turazni, irigykedes ezerrel! Pusza Válasz: Tényleg megérte, bármilyen is a mondat! :) Itt a jó idő, irány a bicikliút!!! :):):):) Pusza, Szami