3. nap (péntek)

Balassagyarmat: városnézés gyalog

Nem kapkodtuk el a felkelést. Tehettük! Hisz erre a napra csak gyalogos városnézést terveztünk!

Reggeli vásárlása előtt megnéztük a mellettünk található Dacia szalont, annak kínálatát, utána a boltban bevásároltunk reggelire, amit már a szálláson fogyasztottunk el.

A belváros csak kb. 15 perc gyalog, így az apostolok lován vágtunk neki a távnak, vagyis a mai napra tervezett „felfedezni valók felfedezésének”. Egy egész napot csatangoltunk a városban, mindent láttunk, amit szerettük volna, de ezt részletesen leírva csak egy felsorolás lenne ezt is megnéztük, meg ezt is. Na de azért nézzünk pár érdekesebb dolgot, amit másnak is mernék javasolni megtekintésre. Szóval mégis lesz egy kis felsorolás.

Első látnivalónk a Palóc liget volt, tele botanikai ritkaságokkal. Majd jött a nap fő attrakciója a Palóc Múzeum és skanzen. Megérte ezt megtekinteni! Ha csak ezt láttuk volna a mai napon, akkor sem lenne hiányérzetünk a várossal kapcsolatban! „Gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját (a szlovák és német nemzetiségekkel együtt). A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli a megyében. A múzeum fő kutatási területei a népművészet, ezen belül a textil és a viselet, a népi vallásosság, népi írásosság valamint a szokások és hagyományok. A múzeum, jelentős néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, ezen belül kiemelkedik a textil és viselet-, a pásztor-, és a népi vallásosság tárgyi gyűjteménye.” Na kérlek! Ez klasszisokkal jobb volt, mint, a szécsényi. És a belépő is barátibb áron volt. A kevesebbért százszor többet kaptunk! Na jó a fotójegy húzós, de kit érdekel. Jócskán elidőztünk itt, hisz annyi volt itt a „szájtátanivaló látnivaló”.

A múzeumból kilépve, kis pihi, plusz egy hideg tonic, majd folytattuk a város felfedezését. Felkerestük az Ipoly-menti Zsidó Gyűjtemény és Imaház-at. Itt kiderült, hogy bejelentkezős a történet. Felhívom az úriembert, aki hallhatólag nem szívesen akart kötélnek állni. Legszívesebben „áttett volna minket másnapra”. A végén csak sikerült meggyőzni, hogy MOST bicajtúrázunk, MOST vagyunk itt, holnap már MÁS kalandok várnak ránk. Sikerült, egy „Najómindjártmegyek!” hangzott el a részéről. Ahogy megérkezett egyből bele is kezdett a mondanivalójába. Már az érdekes, hogy a helyi Zsidó Gyűjteménynek egy katolikus személy a gondnoka/portása. Az úriember nagyon érdekes dolgokat mesélt el a vallással, neves zsidó személyekkel, a város zsidó lakosainak történeteivel kapcsolatban... sajnos nagyon összefüggéstelenül. Bele kezdett ebbe… folytatta azzal… majd befejezte amazzal. Ennek ellenére sok érdekes adatot, tényt megtudtunk a zsidósággal, a helyi zsidókkal, vallásukkal, filozófiájukkal kapcsolatban. Erre is csak azt tudom mondani, kár lett volna kihagyni.

Korábban beterveztük magunknak, mint látnivalót, a Pannónia Motorkerékpár Múzeumot, ami egy magán gyűjtemény. A mai napon ez is bejelentkezéses volt, de itt mégsem volt gond, hogy a múzeumot meg akarják nézni vidéki emberek. A válasz a telefonomra: „5 perc és ott vagyok!” Ebben az 5 percben befutott még egy másik család is, akik szintén szerették volna a motorokat megtekinteni. Megérkezett a tulaj, majd közösen néztük meg Szakács László lelkes és megszállott munkájának gyümölcseit. Az állandó kiállításon kb. 30 restaurálatlan, eredeti állapotú motorkerékpárt, illetve a márkához kapcsolódó prospektusokat, kezelési utasításokat, valamint a kor motoros életéhez kapcsolódó kiegészítőket láthattunk. Elcsépelt mondat, de igaz: kár lett volna kihagyni.

A mai napra volt még egy nagyon is fontos feladatunk! Nem más, mint játékvásárlás. Ugyanis ügyesen otthon hagytuk az „úti társasaink” összességét, és már hiányzott ez a fajta szórakozás. Útközben pótoltuk, majd bedobtunk egy gyors, és kései ebédet. Ezt követően még egy kis séta a belvárosban, majd úgy döntöttünk irány haza! A visszaúton döbbentünk rá, hogy mennyire fárasztó volt ez a mai „andalgós” nap. (Na jó! A kánikula, illetve az előző napi dombok is biztos hozzá tették a magukét.)

Visszaérve úgy döntöttünk, hogy a mai nap tükrében megérdemeljük azt, hogy sörözzünk a szálláson. Közben: persze, hogy a játékot is ki kellett próbálni. És a már megszokott Szami féle szabály szerint új szabályt találtunk ki az új játékhoz!

Ötletként még felmerült, hogy esetleg kitekerünk a Nyírjesi városrészbe, ahol tavakat, füvészkertet, állatsimogatót láthattunk volna. De győzött a fáradtság. „Ilyet, vagy hasonlót már láttunk, inkább pihenés, mint a tekerés!” Sörözés közben megbeszéltük a holnapi napot kaja tekintetében, „különös figyelemmel arra”, hogy holnap aug. 20-a lesz, így nem lesz nyitva semmi bolt, ahol ezt be tudnánk szerezni. Meleg vacsoránkat most is a szálláson fogyasztottuk el, majd vásárlás a Lidl-ből. Ezt követően nem is maradt más hátra, mint a tegnap megvásárolt „ünnepi pezsgő” elfogyasztása, társas, majd a jól megérdemelt ágynyugalom.

4. nap (Szombat)

Balassagyarmat – Drégelypalánk – Tsitár – Hont – Palást – Hont

Immár a megszokott kései kelést követően reggelinket a panzió kerthelyiségében toltuk le. Miután felmálháztunk, nekivágtunk, sőt…! Nekitekertünk a mai napnak.

Ipolyszög mellett, bicajról, megcsodáltuk az égerlápot, ami mellett eltekertünk. Dejtáron a kocsma melletti „pavilonban” megtekintettük a híres dejtári népviselet, pár fotó, és már tekertünk is tovább.

Így jutottunk el Drégelypalánkra, ahol eredeti terveink szerint szerettük volna megtekinteni a várat. Sajnos a vár, annak megtekintése kimaradt, mert az odajutás kissé körülményes. Kitekerni a pusztába, majd a bicajokat lent kellett volna hagyni, őrizetlenül. (Hiába erősködtek a helyiek, hogy „eddig” még nem loptak el semmit. Nehogymá’ a miénk legyen az első!) Majd megmászni a várat, ami vagy 2 óra gyaloglás (egy óra az út fel és egy lefelé, plusz Szaminál a rengeteg fotózásra szánt idő. ). Bicajjal, tán egy igazi montival, meg lehet ejteni ezt a túrát, de a mi országúti, felmálházott trekkingjeinkkel még arra sem érdemes nézni, nemhogy megpróbálni. Szóval, fájó szívvel, de ezt nem vállaltuk be! Már itt felmerült bennünk pár túralehetőség a jövőre nézve, amit a beszámoló végén meg is osztok a tisztelt nagyérdeművel!

Mivel augusztus 20-a volt, a falu apraja-nagyja a délutáni rendezvényre készülődött, a Szondi Kiállítóterem megtekintése ennek okán nem volt teljesíthető. Így maradt az, hogy a létesítmény udvarán kicsit megpihentünk, illetve kívülről jól körülnéztünk. Na, arra azért még jutott idő, hogy a Szondi-szarkofágnál megálljunk fotózni.

Következő pihenőnket Csitáron ejtettük meg (ez már az igazi Csitár volt ). Megnéztük a Mária kegyhelyet, illetve a kápolnát és a Csodatevő-forrást (ittunk is belőle, mert mit árthat… max. valóban csodát tesz!).

A mai nap korán elértük a szállásunkat, ahol előzetes egyeztetést követően lecuccoltunk a bicajokról. Nem mindegy, hogy a fennmaradó 30-35 km-t X kiló málhával tekered le, vagy csak „csupaszon”, túlsúly nélkül. Ugyanis a mi napon még ki akartunk tekerni Palástra, Szolvákiába, körülnézni.

A határon átkelve egyből olyan „idegen helyen vagyunk” érzésem lett. Nem tudom az okát, de ez volt. Az út jellege itt sem változott, maradt a már megszokott fel-le, le-fel, és nem utolsó sorban szép volt a táj. De mégis! A településeken ez az „érzés nagyon érezhetővé” vált számomra.

Ipolyságon kicsit bizonytalankodtunk a „merre” tekintetében, de a helyiek segítettek. Így „beirányoztuk a jó irányt” és tekertünk tovább. (Elhinnéd, hogyha azt mondanám, hogy itt a fel-le volt az úr az úton? ) Szóval ez semmit nem változott Palástig. Itt egy kicsit várni kellett, hogy a kitűzött látnivalót meg tudjuk tekinteni, ugyanis délidőben értünk ide, és az idegenvezető épp ebédeltette a családot. Addig is, időtöltésnek megnéztük a Szent György Templomot. Majd 1/2 óra várakozás után, megjött idegenvezetőnk és megtekintettük a Palóc Néprajzi Gyűjteményt „A falu északi részén, a plébániatemplom déli szomszédságában. A múzeum szombat-vasárnap zárva! (Saját megjegyzés: Tudom! Mi pont szombaton voltunk itt, de mit veszíthetünk, egy telefon, és már jöttek is kinyitni. Gondolom a személyes varázsom miatt lehetett ez így! ) A községnek tájjelegű múzeuma, gazdag népi hagyományai, népviselete van, régi népi építésű házaiból még jó néhány látható. A házban 1970. óta működik kiállítóhely. A mintegy 800 darabos gyűjtemény a parasztság 19-20. századi eszköz- és viseleti kultúrájának, Palást egyházi- és helytörténetének tárgyaiból és dokumentumaiból áll.”

Visszaúton megtekintettük a város határában található, a Palásti csata helyszínén állított kápolnát (nem egy nagy durranás), és a mellette 2016. augusztus 14-én felavatott emlékparkot, melyet az 1552-es palásti csata hősei előtti tisztelgés jeleként adtak át ezen a napon. Ez már inkább volt érdekes, mint a vele szemben található kápolna!

Visszatérve Ipolyságra, az itt található LIDL áruházból megvettük a mai napi ebédünket, illetve a másnapi reggelinket. (Az árakat nézve a kinti LIDL olcsóbb, mint a magyar oldali, amit a házigazdánk meg is erősített: „nem véletlen, hogy mi oda kijárunk vásárolni és nem itthon vásárolunk”! Ez ám az üzletpolitika!!! No comment!)

Ebédünket „Ipolyságon az Ipoly partján” a flaszteron fogyasztottuk el. Kaja közben vettem észre: Hátsó gumim erősen kopik! Már kilátszik a vászon. Csak kibírja… remélem, hogy kibírja hazáig!

„Hazaérve”, nem a szálláson, hanem a közeli kocsmában beszéltük át a továbbiakat egy-egy sör mellett. Azon elmélkedtünk, hogy a mai nap a távot tekintve hasonló volt, mint az Ipolytarnóc–Balassagyarmat közötti útszakasz. Ma is sok volt a fel-le. Mégsem éreztük magunkat annyira fáradtnak, mint az előző etapon. Én a csomagmentes tekerés mellett tettem le a voksomat, mint lehetséges ok, illetve a szintemelkedés eloszlása lehetett „emberbarátibb”.   

Szállásunkra visszaérve megállapítottuk, hogy ez „tök jó lakóhely”, főleg úgy, hogy egy komplett házat csak ketten laktunk be. Pihenésképp kiültünk a teraszra, hogy a Szami féle új szabályok szerint társasozással üssük el az időt. Még a vacsit is kihagytuk, mivel a kései ebéddel „fullra” jóllaktunk így ez nem hiányzott. Erre napra mi is maradt még? Ja a fekvés, alvás! Azt hiszem ezt is pedáns módon, sikeresen teljesítettük!

Megtett táv (km): 62,20
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 3:39:15
Átlagsebesség (km/h): 17,0

Összes emelkedés (m): 337

Összes ereszkedés (m): 348

5. nap (vasárnap)

Hont – Tésa – Nagybörzsöny – Szob – Zebegény

Miért ma robbantanánk fel a megszokottakat? Ma sem keltünk extra korán. Reggelinket a szálláson fogyasztottuk el, majd úgy 8 körül el is indultunk.

(Mivel ezen a napon Nagybörzsönyig nem igazán volt kitűzött látnivaló, amit meg akartunk nézni, így kissé összefoglaló jellegű lesz ennek a napnak a leírása.) A lakástól, bemelegítés gyanánt, egyből jó kis emelkedővel kezdtünk.. na nem volt sok, csak 9,5 km, kb. És ha már így kezdtünk, folytassuk is így! Ez a nap extrán a fel-le, le-fel-ről szólt.

Bernecebarátiban bedobtuk az elengedhetetlen reggeli kávénkat. Ezt követően elfordultunk… nem!! Pontosabban „felfordultunk” Tésának, mert az út még mindig csak emelkedett. A „már megszokott” varázslatos tájakon, óriásinak tűnő hegyek alatt tekertünk, melyek feledtették velünk a domborzati viszonyokat. Balra néztél a Börzsöny, jobbra néztél a Szlovák hegyek, és a kettő közt maradtál te… elárvultan, és csak a szádat tátod erre a csodára…

Tésáig a „senki földjén tekertünk”. Itt maga az út volt a határ. Hol magyar határkövek, hol szlovákiai határkövek szegélyezték utunkat. A tekerés továbbra is a fel-le jegyében telt, de a látnivaló, a hegyek feledhetetlen élményt adtak ezért cserébe. Csodás látvány, csodás panoráma!

Az ember a kegyek közt érzi igazán, milyen pirinyó is a monumentális természeti képződményekhez képest! De ezt az érzést már fent is olvashattad, így nem ismétlem meg. Persze, hogy fotózás ahol csak erre lehetőség adódott. Szamival jól meg is beszéltük, hogy a Bernecebaráti-Tésa-Vámosmikola szakasz az egész túránk egyik legszebb részének volt mondható. Körülöttünk a már korábban is magasztalt hegyek, keskeny, kisforgalmú utak, az összeboruló lombkoronák alkotta alagutak.. és mi itt tekertünk. Csend, béke, meghitt nyugalom! De jó ez a rész, ide még vissza kell jönni és újra bejárni, átélni ezt az érzést!

És ha már Ipoly túra, néhol azért meg-megnéztük az Ipolyt is. Nehogymá’ ipolyi emlékek nélkül menjünk haza, készült is fotó rendesen. Az egyik ilyen pihenőnél vettem észre, hogy a bicajgumim egyre szarabb állapotban van. Ismét egy halk fohász, „csak bírja ki hazáig”.

Majd jött Nagybörzsöny (ezt is Szami találta ki, hogy ide be kell mennünk! ). Egyből egy 2,5 kilométeres meredeknél is meredekebb emelkedővel (vagy inkább negatív lejtővel?) kezdődött a „feltekerés”.   

A község határát elérve egyből kiszúrtuk, és meglátogattuk a bámulatba ejtő Szent István templomot. „A templom hajója és szentélye a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal. A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez. …” Stb., stb., akit érdekel a további történet, keressen rá a neten. A templom megfogott minket a maga egyszerűségével, hangulatával. Már ezért megérte ide feltekerni! És nem beszélve az idegenvezetésről!!! Na, ez nem olyan összeszedetlen volt, mint a balassagyarmati Zsidó múzeumban. Klasszisokkal jobb!

Ha már itt jártunk, nem hagytuk ki a település másik nevezetességét sem, vagyis jól megnéztük a Vízimalmot. Ha ezt osztályozni kéne. Látvány: 3-as. Idegenvezető: 5-ös. Nem volt rossz, de… vagy én láttam már ennél jobb, szebb vízimalmot (pl. Örvényes), vagy az én elvárásaim voltak nagyok! Mivel itt ért minket az ebédidő, úgy döntöttünk, hogy nem a málhánkban található hideg kaját választjuk, hanem a közelben található, ínycsiklandozó  „Börzsönylepényt” kóstoljuk meg. (Oválisra nyújtott langallószerű kaja.)

Kíváncsi vagy rá hogy is készül ez a cuccos? Csak most, csak neked! Megszereztem számodra ezt a receptet! Hogy én mit meg nem teszek érted!!!!

„Kemencében sült börzsönyi lepény

Tészta: 1,5 kg liszt, 8 dl víz, 5 dkg élesztő, 1 ek. só, 1 dl olaj,

Feltét: 5 tojás, 50 dkg kolbász, 20 dkg szalonna, ízlés szerint hagyma.

A tésztához valókat a szokásos módon bedagasztom, majd 30 percig kelesztem. Ha letelt a 30 perc öt egyenlő részre osztom, és kis cipókat formázok belőle. Lisztel meghintem és letakarva a duplájára kelesztem. Míg a tészta kel addig a kolbászt karikára a szalonnát apró kockára, a hagymát szeletekre vágom.

A tésztákból 30 cm átmérőjű kerek (ovális) lapokat nyújtok. A tojásokat egyenként a tésztákra ütöm és egy kenőtoll segítségével elkenem a tésztákon. A kolbászkarikákat elosztom az öt tésztán, végül megszórom a szalonnával és a hagymával. Forró kb. 200 fokos kemencében készre sütöm. Ezt a hagyományos ételt nyáron a hozzánk látogató „turistáknak” hétvégeken kínáljuk, de otthon a sütőben elkészítve is nagyon finom.”

Visszafelé is volt emelkedő, a fene egye meg, hogy itt mindig ez megy! Szobig semmit nem változott a domborzati viszony, sem a fotózási kedv! Útközben hol fotóztunk, hol nem. Valahol ezen az útszakaszon erősödött meg bennünk, egy érzés: lassan elérjük a Dunát. A Dunától már csak egy út van előttünk… az pedig irány haza! És ezzel véget is ér majd ez a jó kis túra!

Szobnál még lefotóztuk immár a „Nagy Ipolyt”. Miután kiderült, hogy erről az oldalról nem igazán lehet a Dunába való befolyást jól lefotózni, így ezt áttettük holnapra, amikor is már a túlparton folytatjuk utunkat, majd onnan jól „visszafotózunk”! Szob és Zebegény között lenyűgözött minket a „pazar” Dunakanyar látványa. Persze, hogy nem csak egy fotó készült erről! Zebegényben megkerestük szállásunkat. Míg ide elértünk a Duna-parttól, egy meredek hegyen kellett feltolni a málhával megrakott bicajt. Szerencsére csak 3-400 méter volt ez a szakasz.

Szobánkat elfoglalva, erkélyre kilépve… leesett az állunk! (Igen, az koppant akkorát!!) A Dunakanyar pazar látványában gyönyörködve mondhatnánk úgy is, hogy épp egy randevút láttunk magunk előtt! Egy óriási folyam, természeti szépségek, illetve a hegyek, festők által megtervezett randevújának lehettünk itt tanúi! Úgysem hinnéd el, ha azt mondanám, hogy egy fotó sem készült itt. Na jó nyertél, persze, hogy fotóztunk!

Vacsorázni le kellett menni a hegy lábához. Ezt az utat házigazdánk ajánlása alapján egy vízmosásban teljesítettük. A kaja elfogyasztása után már másik úton, egy lépcsősoron tettük meg a szállásra vezető távot.  Mivel még mindig izgalmas volt a dunai látvány, fotózás, majd hegyek bámulása, társas, fekvés. A mai napon megérdemeltük a pihenőt. Húzós nap volt!   

Megtett táv (km): 58,82
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 3:58:05
Átlagsebesség (km/h): 14,7

Összes emelkedés (m): 460

Összes ereszkedés (m): 435

6. nap (hétfő)

Zebegény – Visegrád – Szentendre – Budapest

Éjjel esett! Amikor a „valós” ébredésre került a sor, addigra elállt az eső, csak rohadt borult volt az ég. Ebből még bármikor lehet eső! Már előző nap megbeszéltük, hogy a mai reggelinket Zebegény főterén lévő boltból prezentáljuk a meglévő maradékok mellé.

„Tisztába tevődés” után összepakoltunk, majd reggeli előtt még elgurultunk egy közeli kocsmába, hogy intravénásan betoljunk 1-2 kávét. Szigorúan csak ezt követően indultunk el a bolthoz, hogy valami harapnivalót szerezzünk be a mai napi tekerés előtt. (Gondolatváltás következik! Csak, hogy tudd a pontos részleteket is! A hátsó gumimon a külső, egyre ramatyabb állapotban van! Már vagy 10 centin kilátszik a vászon! Csak bírja ki hazáig! Bár abban bíztam, hogy ha a gumi le-leválik is a defektmentesítő szalag még mindig tart valamit.) Hurrá, szemerkélni kezdett!  Csak nehogy nagyobb eső legyen ebből, hisz éjjel már (szerintünk) leesett a mai napra ígért mennyiségű csapadék.

Boltban bevásároltunk, az előző napról még „külföldről” hozott kaja maradékához. A vásárlótérből kiérve már esett. Még nem nagy, de ez már igazi eső volt kérem!!! Kerestünk egy fedett helyet, ahol éhségünket elverhetjük, „cseppmentesen”. Mit ad isten, ez az előző nap már kipróbált cukrászda kültéri ernyői alatt adatott meg. Ahogy befejeztük a kajálást, eleredt az eső, de úgy rendesen! Ennek már fele sem tréfa! Mondtam is Szaminak, hogy szerény véleményem szerint (nem ér kinevetni, igenis szerény vagyok!!!), vegyük elő a vízhatlan cuccost. Ha elállna, majd jól levetjük. (Előre szaladok, egész nap nem kellett levetni, csak otthon. )   

Miután felruháztuk magunkat, és a bicajon lévő értékeinket is „vízhatlanná” tettük… többször felajánlottam Szaminak, hogy gondolja át a mai napot! Maradtunk az eredeti verziónál: tekerünk hazáig (feltehetőleg egésznapos esőben), vagy itt és most vonatra szállunk, így elérjük azt, hogy viszonylag szárazon hazaérhetünk. Persze, hogy a vízözönt és a tekerést választotta! Nem tudtam erről lebeszélni! Lehet nem is akartam?

Irány a Szobon található komp, ahová akaratunkon kívül, szinte percre pontosan érkeztünk! Volt kinyomtatott menetrendünk, de kit érdekelt? Majd érünk, amikor érünk, ha kell még várunk is. De nem így történt, ahogy befutottunk, egyből feltessékeltek minket a kompra és már indultunk is. Az eső ellenére, a kompon „telt ház” volt. Vagyis voltunk mi, a sofőr (kapitány, vagy kormányos), és a jegyszedő… ja és Szami és én! Ez az embermennyiség egy 200 főt befogadó kompon már igazi tömeg! A túloldalra átérve szinte „lelöktek” minket, és a komp már ment is vissza… üresen! (Emlékszel? Fertő-tónál nem akartak minket átvinni, mert „CSAK 4-en” voltunk fizető kuncsaftok. Itt meg? Üresen elindul, mert a menetrend az menetrend!)

Összekészülődésünk után gyors fotó a szakadó esőtől alig látszó Ipoly-Duna találkozóról, majd utunkat a pilismaróti hajótemető felé vettük. A faluban kértünk egy kis segítséget, aminek köszönhetően meg is találtuk a roncsokat. Csak két bajom volt ezzel, (vagy kettő a négyzeten?):

• A hajótemetőben alig volt roncs.
• A sok csapadék.
• Az esőtől alig tudtam érdemi fotót csinálni.
• Mire letöröltem a lencsét már újra folyt rajta a víz! Még szerencse, hogy maga az alapgép vízálló!

Mindegy, valami emléket csak összehoztunk a fotók terén! Érdekes volt a látvány, eső nélkül még tán áradozni is tudtunk volna erről!

A roncsok után, ami tutira megmaradt mind a kettőnkben: a folyamatos égi áldás, illetve az, hogy most is úgy tűnt egésznap csak felfelé tekerünk! Mivel erre a napra nem terveztünk igazán nézelődést, hisz (részben) már az általunk ismert útvonalon tekertünk... csak nyomtuk a kilométereket az egész nap kitartó  zuhéban!

Dömöstől utunk a Duna mellett vezetett, bónuszként a dunai panorámával kiegészítve, ami mégis „tudott valamit”! Az eső ellenére hol Szami, hol én mutattam rá egy-egy szebb tájrészre, érdekesebb látnivalóra. Hogy lehet ezt még ilyenkor is élvezni? Nem tudom, de nekünk sikerült most is, mégha a fogunk közt halk szitkok törtek is elő a „fenti víz” miatt néha.

A Duna mellett egészen Dunabogdányig tudtunk tekerni úgy, hogy a Dunát láttuk magunk mellett. Itt, ahogy a „dunai látnivaló” véget ért… bánatunkban bementünk egy útszéli kocsmába… egy kicsit átmelegedni, és bútfelejteni. Hogy ehhez volt-e köze annak a kétcentesnek, amire Szami rábeszélt? Nem tudom, de sikerült átforrósodni, és felvidulni! Így máris jobb kedvvel fogadtuk a szakadó égi áldást, és a még hátralévő közel 50 km-t. Csak nyomtuk, és küzdöttük magunkat előre a Dunabogdánytól (szinte) Tahiig vezető kerékpárúton.

Tahitól a már többször bejárt, ismerős, útvonalra értünk. Itt ismét tudatosult bennünk… a fenébe.. mindjárt otthon vagyunk… mindjárt vége a túrának! Ezt a tényt a 11-es főúton mutatkozó forgalom is jelezte… megnövekedett az autós invázió, vagyis közeledünk Budapesthez!

Leányfalunál letértünk a Duna mellett vezető kerékpárútra. Ezzel nem is volt gond, a Szentendre végétől induló kb. 5 km-es „Balkán-Veló” szakaszt leszámítva. (Basszus! És erre merik nagy táblával kitenni, hogy „EuroVelo 6”-os.) Az esőtől, nem kicsit átáztatott, sáros, ku…va kátyús úton egy élmény volt a tekerés! Még szerencse, hogy Szentendre végén Szami ismét belém diktált egy kis búfeljetőt! Kit érdekel ez az út! Kérek még egyet!!! Tekerjünk… le még egy két centest. Nyugi ez már elmaradt!

Útközben megbeszéltük, hogy ne csak nekünk legyen jó! Szegény, leharcolt gépeink is megérdemlik a törődést! Ezért a megkopott külső gumikat soron kívül lecseréljük, mind a két gépen, még a következő tekerés előtt. Az enyémen a fékpofát is ki kell cserélni... a sok fel le megtette a magáét, kissé nagyon megkopott. Az út végén a vizes felnivel, a kopott fékpofával volt, hogy alig tudtam megállni ott, ahol kellett. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha egy vészfékezést kellett volna produkálni! A fentiekre tekintettel, még a hazaérkezés előtt meg is vettük az új külsőket. Mivel erősen benne voltunk a délutánban, ezért javában megéheztünk. Úgy döntöttünk, hogy a gumikat meleg helyre visszük (haza), és utána jól elmegyünk és megkajálunk valahol, valami jófajta meleg ételt. (Hidd el megérdemeltük az egésznapos eső után!)

Így kötöttünk ki a Pléh Csárdánál. Aki ismeri, az tudja, mi is az egység. Aki nem, az nézzen utána… csak halkan jegyzem meg.. ez egy olyan talponálló, ahol a legnagyobb étkű ember is jól lakik… fillérekért.

A kajának is, és a túrának is vége lett egyszer, így az utunkat hazafelé vettük, ahol a gépeket is, illetve magunkat is lemálháztuk. Kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy mint minden jónak, ennek a nyaralásnak, túrának is vége lett. Utólag is örülök, hogy engedtem Szami nyomásának és vállaltam az előkészületekkel járó adminisztrációs, szervezési, tervezési nehézségeket, illetve magával a túrával járó fáradalmakat. (Mikor is megyünk vissza?)  

Mivel is lehetne ezt a túrát kiegészíteni, módosítani? Talán érdemes lenne ezt az Ipoly-túrát kiterjeszteni Szlovákiára is, pl. várnézésekkel megspékelni. Szlovák oldalon közelebb vannak a települések. Az élelmiszer olcsóbb. Nyelvi gondok sincsenek. Viszont vannak várak és még sok-sok egyéb látnivaló. Itthon pl. Drégelypalánkig egy rövid szakaszt teljesíteni, majd a bicóról átváltani az apostolok lovára... és irány a vár! És még mennyi lehetőséget, ötletet bele tudnék tenni ebbe a kirándulásba, ha még egyszer erre járnék, ide terveznék túrát. Például ott van még Hollókő, Csesztve, kajak túrák az Ipolyon, hogy a többi nevezetességet, lehetőséget ne soroljam.

Az Ipoly kerékpáros-túrák szempontból kevésbé látogatott „vizes terület”, mint pl. a Balaton, a Fertő-tó, a Velencei-tó. Ennek ellenére remélem, hogy az Ipolyt, annak környékét egyre többen beiktatják terveikbe, mert nagyon is megéri erre venni az útirányt.  

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a túrát, akik szeretik az újat, az ismeretlent felfedezni. Azoknak, akiket az sem riaszt el, hogy esetleg magányosan, kis csapattal kell tekerni, mivel erre a dimbes-dombos részre nem talál túratársakat. Az utak egyáltalán nem igényelnek komolyabb technikai felkészülést (csak üzembiztos, többfokozatú kerékpárt, és jó fékeket), viszont a domborzati viszonyok miatt (a folyamatos fel-le, le-fel) jellegéből adódóan: gyakorlott, fizikailag felkészült túrázók számára ajánlott. (Tudom! A beszámolóban sokat írtam a terepviszonyokról. Hidd el, nem azért, hogy magunkat fényezzem, inkább, hogy bemutassam, mi vár arra, aki egy ilyen kalandra adná a fejét. Igaz, eddigi túráink közül ez volt fizikailag az egyik legnehezebb, de a látottak, a természeti szépségek százszorosan feledtették velünk ezeket a fáradalmakat.) Ha számadatokkal kellene a nehézségi fokot megjelölnöm egytől-ötig terjedő skálán, akkor a teljes túrára 3-ast adnék, több helyen megspékelve 4-es minősítéssel.

És nem utolsó sorban meg kell említeni az emberek közvetlenségét, az emberkéz alkotta építményeket, szobrokat, amelyek szintén nehezen feledhetővé varázsolták ezt a túrát, ami utunk során végigkísért.

És mindezért mit kapsz cserébe? Vadregényes, szép, természeti ritkaságokkal teli tájat, várakat, kilátókat, kisvasutakat, tanösvényeket, letűnt korok emlékeivel megtűzdelve és mindez csodálatos hegyekkel körülvéve.  

Hogy megéri-e erre a tájegységre bármiféle kirándulást szervezni?

1. Nekünk megérte. Kell ennél több?
2. Szervezz ide túrát, és fedezd fel magad, döntsd el, hogy igazat írtam-e?

Vállalkozó kedvet, lelkes kirándulást, és hasonló élményeket kívánok párom, illetve a magam nevében minden túrázónak, aki saját kútfőből, vagy netán a fenti iromány kapcsán kedvet kap és bejárja ezt a feledhetetlen, csodálatos tájat! Szép élményeket, jó kalandokat!     

Megtett táv (km): 76,71
Tekeréssel töltött idő (óra:perc:mp.): 5:00:25
Átlagsebesség (km/h): 15,3

Összes emelkedés (m): 450

Összes ereszkedés (m): 487

Budapest, 2016. augusztus 28.

                                                                                              Hegedüs László