Mindenből egy kicsi!
(2011. július 22. - 2011. július 24.)
(Avagy egy „kis” kerékpártúra, és egy „kis” gyalogtúra a Velencei-tó körül.)
Bevallom a túra alapötletét több „apropó” is indokolta:
- 2010-ben a szokásos neten való szörfözés közben, „keressünk lehetséges túraötleteket, útvonalakat” című, komoly és időigényes semmittevés közepette bukkantam rá a Pákozd közelében lévő „Ingókövek-et ismertető” útleírására. Kifejezetten érdekesnek találtam azt, amit első, rövid olvasatra megtudtam róla. Már ekkor úgy döntöttem ezt látni kell! Hogy mit is?? „A Velencei-hegység lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök ellenálltak az eróziónak, s a köztük lévő hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre. Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette. Pákozd északi előterében magasodó Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. A Pákozdi-ingókövek a település felől több, kerékpárral is járható turistaúton megközelíthetőek, emellett az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti. A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor ezen a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.”
- A kirándulás további apropóját erősített az is, hogy kis hazánkban ez az egyedüli nagyobb „vizes hely” amit még nem jártunk be bicajjal. Megvolt már a Balaton, annak kistestvére, a Kis-Balaton, a Fertő-tó, a magyar Duna, illetve a magyar Tisza teljes szakasza, stb. Akkor miért maradjon ez a túralehetőség kiaknázatlanul a hiánylistán?
- Már az előzetes tervezés időszakában egy további ötlet körvonalazódott bennem. Lassan 10 éve vagyok tagja a turistaegyesületünknek, ám ez alatt az idő alatt még nem volt olyan „vegyes túra”, ahol a kerékpározást, illetve a gyalogtúrát vegyítettük volna. Az „ismerkedjünk a túra gondolatával” című hadművelet során úgy döntöttem, hogy ez a kirándulás kiválóan alkalmas lehet egy olyan „rendezvény” lebonyolítására, ahol a viszonylag könnyű terepviszonyokból, a távokból adódóan ezt a túrát az is bírja, aki csak a gyalogos, vagy csak a bicajos turisztika ágát űzi rendszeresen. Szóval legyen ez egy olyan kirándulás, amiben van „Mindenből egy kicsi!”
A túra megtervezésénél, a látnivalók összeírásánál nem ütköztem különösebb nehézségbe, (mint pl. a Tisza menti túránknál, ahol szinte semmiféle írott anyagot nem találtam erről a neten, illetve boltban.). A Velence-tavi tájegységről több térkép beszerezhető a könyvesboltokban, számos útibeszámoló, túraleírás is található erről a neten, így csak a meglévő információkat kellett a „saját szájunk íze szerint” összerakni.
Irány a bolt! Vegyünk térképet, tervezzünk útvonalat! Irány a net, nézzünk látnivalókat!
Miután már volt egy hozzávetőleges elképzelésem az útvonalról, a látnivalókról, a komplett kirándulásról, egyeztettem a gyalogosszakosztály vezetőjével, lenne-e kedve egy ilyen vegyes túra lebonyolításához, a gyalogos rész vezetéséhez? Ismertettem vele az elképzelésem: honnan induljunk, hol legyen a szálás, merre menjünk stb. Ez nagyvonalakban abból állt, hogy vonattal elcsattogunk Pusztaszabolcsig, majd innen vágunk neki, bicajjal, a kb.14 km-re található Velencei-tónak. A szállásunk az Ingókövek közelében lévő Pákozdon lesz, hogy másnap innen vághassunk neki a fent ismertetett természeti képződmények megismerésének. A harmadik napon a tó fennmaradó részét járnánk be, ismét csak két keréken. A válasza: Lenne!
Ezt követően már csak ki kellett dolgozni a végleges részleteket. A meglévő anyag birtokában ez már rutin feladat volt, hisz így a túra gyalogos részének lebonyolítása már nem az én dolgom.
Kora tavaszra már megvolt szinte a teljesen kész egyesületi kiírás, melyben szerepelt minden lényeges adat: jelentkezési határidő, útvonalterv, látnivaló, vonat, szállás (nagyjából egyeztetve, hogy majd a végleges időpont előtt pontosítunk). Szóval megvolt minden (én legalábbis azt hittem). Így a túra szervezését félre is tettem. Lassacskán gyűltek a résztvevők is, első körben 5 fő.
És jött a készre szervezés. Ekkor már csak egy dolog volt vissza: a pákozdi szállás végleges lefoglalása. Hívom a kora tavasszal beszerzett, „szállásügyileg egyezetett” telefonszámot, melyen az „előfizető nem kapcsolható”. Írok egy udvarias e-mailt, arra sem méltatnak, hogy válaszoljanak. Felhívom a polgármesteri hivatalt. Tudomásuk szerint még működik a cég. Újabb próbálkozások, sehol semmi eredmény. Jött egy korszakalkotó ötlet, telefon az ottani kollegámnak, akitől megtudtam, hogy a kinézett szállásunk megszűnt. Tulajdonosváltás, felújítás. Nem is ez a gond, de akkor a neten miért is hirdetik magukat működő szállásként? Ezzel a „semmivel” elment úgy 1,5-2 hét. Nem mondom, hogy kezdtünk kifutni az időből, de azért bosszantott, hogy a mai modern világban egy ilyen piti adat beszerzése közel két hetet vett igénybe.
Természetesen korábban is keresgéltem már a településen, neten szállást. Ám a Velencei-tónak, Pákozd, nem annyira frekventált helye, hogy csak úgy „hemzsegnének” a szállások, mint pl. a Balatonnál. Lett volna több szállás úgy, ha megbontom kis csapatunkat: páran a „Marinéninél”, míg páran „Katinéninél” alszanak, ezt szerettem volna mindenképp elkerülni. Egy szónak is száz a vége, hosszas keresgélés, telefonálgatás után végre találtunk egy szállást, ahol mindenki elfért egy fedél alatt. (Az egész településen csak egyet!!! És ekkor még csak 5 főről volt szó! )
A szállásunk, mint kiderült 6 fő kényelmes befogadására alkalmas. Itt a komplett lakrészt fizettük fix áron, így nem volt mindegy, hogy öt, vagy hat fő fizeti ki a lakást. Nem mondom, hogy eszeveszett keresgélésbe kezdtem, hogy ki is legyen a hatodik, ezt hozta a véletlen. A Zselicben tartott „2. Sétafika találkozón”, egy spontán beszélgetésnél (ki, merre túrázik, mit tervez erre az évre), Lea felvetette, hogy Őt érdekelné ez a túra, ha befér a csatba. Há’ má’, hogyne fért volna’ be!!! Máris megoldódott a hatodik ember, így olcsóbb lett a szállás. (Tanult kollegám szavaival élve: „ezen a megspórolt pénzen tudod, hány kisfröccsöt meg lehet inni???”) Szóval… ennyi előzetes, semmitmondó mese után ismertessük, miből is állt a túra! Nézzünk pár számadatot:
Kerékpárostúra adatai:
Túranap
|
Napi táv (km.)
|
Tekeréssel töltött idő (ó.p.mp.)
|
Átlagsebesség (km/h)
|
Max. sebesség (km/h.)
|
1. nap
|
51,89
|
3.56.30
|
13,1
|
34,4
|
2. nap
|
16,34
|
1.13.42
|
13,2
|
36,6
|
3. nap
|
43,27
|
2.49.47
|
15,5
|
34,3
|
Össz.:
|
111,5
|
7.59.59
|
---
|
---
|
Gyalogostúra adatai:
Túranap
|
Napi táv (km.)
|
2. nap
|
Kb.: 10 km.
|
Kerékpárostúra útvonala:
Gyalogostúra útvonala (kb.):
Még mielőtt belevágnék a „hogyan történt” leírásába, egy kis szösszenet. A túra előtti délelőtt érkeztünk haza kedvesemmel, Szamival. Kényelemes pakolás másnapra, nem rohantunk, hisz időmilliomosok voltunk. Este „csak” színházba készültünk, majd másnap a túrára. Épp málházom fel a bicajomat, pakolnék bele a zsákba, illetve pumpálnám fel a kerekeket. Eközben a szelepet forgatnám helyes irányba, és… Hát nem el volt pattanva egy küllő a hátsó agyon???? Tippem van, hogy hol, mikor, mitől következett ez be, de nem befolyásolta azt a tényt, hogy a bicajt soron kívül meg KELL szerelni. Szerencsénk volt, a jegyeink megvoltak, illetve még viszonylag időben álltam neki a bicaj felmálházásának, így észrevettem a hibát, volt időm elkészülni a színházig.
Málha le, kerék ki, gumi le (na nem az a gumi!!!). Persze, hogy a fogaskeréksor mögötti küllő pattant el, ezzel is csak növelve a szerelésre fordítandó időt! Szerencse, hogy mindig volt/van nálam tartalék küllő. Küllőcsere, fogaskeréksor felrak, gyors centrírozás, gumi fel (még mindig nem az a gumi), málha vissza. Folyamatában csináltam, mégis jól elment vele az idő. Ennek ellenére… Időben odaértünk a színházba, még a darab is tetszett!!!!
Folytatás: ITT
|